Tizenkilenc éves, akinek jellegzetessége a messy bun . Pápa, Budapest, Neverland. Zöld szemű, aranyhajú. Tősgyökeres bölcsészpalánta, de énekelni tud leginkább. Hangosan nevet, nagyon pici, ugyanakkor nagyon nagy. Narancsos sör, facirmik, macskamánia. Cicafiúk. Kókusz minden mennyiségben. Ismeretlen zenék, jázmin zöld tea, YANG. Én nem tudok kört, én csak napocskát tudok rajzolni.
oh, Atashi, te csodálatosan gyönyörűen emeltszintű hibrid ember :D posted at péntek, augusztus 07, 2009
ma azon voltam, hogy nem írok. minek? nem történt velem semmi számot tevő. aztán rájöttem, hogy mégis :D megnéztem A Gyűrűk Ura trilógia első részét megjelenése után 8 évvel. azért képben vagyok, nem? a végén sírtam, szegény gandalf [gandalf, ugye? oO] beleesett abba a szakadékba, az a másik szerencsétlen fickó is meghalt, de szegény, nem elég, hogy egy ilyen trollfejű istenadta fazon agyonlőtte nyílpuskával, még bele is fektették egy csónakba, és uccu neki, leküldték egy vízesésen. hát köszönöm szépen, ha én meghalnék nem akarnék utolsó fürdőt venni, az biztos. az a tündefiú, akit orlando alakított tök helyes volt. *nyáladzik* nade, mivel gondolom mindenki látta már a másik kettő részt is, elmondom, hogy ma megcsípett egy méh(e). gyűlölöm őket :'D majdnem leestem a bicikliről, mivel az a kis dög nekem repült, hát, az biztos vicces lett volna, van egy olyan érzésem :'D
de amiért igazából nekiálltam írni, az azért van, mert Atashival, azzal a csodálatosan gyönyörűen emeltszintű hibrid emberrel mostanság sokat beszélgetünk msn-en, és irtó jó fej :D vicces, mindig hülyéskedünk, azt hiszem, olyan haverok vagyunk, vagy nem is tudom. szar kedvem volt, de amint rám írt elkapott az az őrület, ami bolondosabb napjaimon szokott. nektek kedvcsinálónak itt egy kelly clarkson szám, amit nagyon szeretek, és mindig saját magamat juttatja eszembe :D
meet the blogger