Tizenkilenc éves, akinek jellegzetessége a messy bun . Pápa, Budapest, Neverland. Zöld szemű, aranyhajú. Tősgyökeres bölcsészpalánta, de énekelni tud leginkább. Hangosan nevet, nagyon pici, ugyanakkor nagyon nagy. Narancsos sör, facirmik, macskamánia. Cicafiúk. Kókusz minden mennyiségben. Ismeretlen zenék, jázmin zöld tea, YANG. Én nem tudok kört, én csak napocskát tudok rajzolni.
somebody help me! posted at csütörtök, augusztus 20, 2009
tegnap este olyan voltam, mint egy lelki hulla. egyrészt fáradt, másrészt csak jött belőlem a hülyeség, az érzéstelen szöveg. kialudtam magam, és elszántan ébredtem, hogy szeretnék jó lenni abban, amit csinálok. jobb énekes, jobb lovas, és jobb sportoló. rendbe akarom hozni a jegyeimet, azt akarom, hogy büszkék lehessenek rám a szüleim. de pont miattuk nem megy. jelenleg sírni tudnék a leginkább, a gyomrom egy görcsben, a torkomban gombóc. miért kell nekik folyton veszekedniük? miért kell apám lelkébe taposni? miért nem érti meg anya, hogy mi nem tehetjük meg azt, amit mások, akik jobban élnek? miért nem lehetek egy percre úgy igazán boldog? miért nem bírnak egyszer az életben normálisan meglenni? persze, szánalmas, ahogy itt panaszkodom. de ez megy már mióta is? mióta élek? ott kezdődött, hogy miattam házasodtak össze. ha én nem vagyok, nem születem meg, nem kell együtt lenniük. de most egy kicsit lenyugodtak, ki tudja, meddig. talán életben maradok. nevetséges vagyok.
meet the blogger