meet the blogger
with love ♡

csalódott vagyok. csalódtam valamilyen szinten miyaviban, de meg is tudom érteni. nem tudom, milyen érzések kavarognak bennem, mi ez, ami most bennem van. napok óta követtem a blogját, a koncert utáni napon legalább percenként frissítettem. csak annyit írt, hogy még él. hogy fáj mindene és sajnálja, hogy nem tudott várost nézni. rólunk nem írt. rólunk magyarokról elfelejtkezett? hé, myv, jártál budapesten! persze, youtubon ott a my ppl in hungary videója. my ppl. én is köztük vagyok, csodálatos érzés, de reméltem, hogy pár sort ír majd. most a németekről videókat is linkelt, én még egyszer át akarom élni. meg akarom érinteni, amit nem sikerült, az első sorban akarok állni, ami szintén nem jött össze. még jobban tombolnék, az se érdekelne, ha a nadrágom leesne rólam. de még így is csodálatos nap volt az az októberi csütörtök =)

vágtáztunk. baromi jó volt, ahogy a hajamat fújta a szél, ahogy titó az élre tört, és hiába kiáltottak, hogy fogd vissza! én csak menni akartam, kár, hogy vége lett az egyenes szakasznak. de szerdán megint terep. azt hiszem, ezek segítenek átvészelni a heteket. a heti 2 x 2 óra edzés, és a lovaglások. szerintem meghalnék, ha ezek nem lennének. mert mostanában annyi minden van bennem. annyiféle érzés. a barátaimról, a haverjaimról, a családomról, az életemről, magamról. és kezdem érezni, hogy egyre kevesebb ember van, akiben bízom. kezdem elveszíteni a bizalmam. nem érzem, hogy szeretnének. persze, én eddig csak egy ember mellett bírtam ki sokáig. és velem együtt élni sem egy egyszerű feladat. körülöttem mindig minden annyira bonyolult.