meet the blogger
with love ♡

ez a hét kész volt. életemben nem volt még ilyen izomlázam és már csütörtök reggel úgy éreztem, meghalok, elég, felmondok, én ezt a két napot már nem húzom ki. olyan fáradt voltam az éjszakai 6-7 órás alvásaim után, hogy reggelente ásítozva estem be az osztályba. ma 2000-et futottunk, ááá, mondom nekem végem, de tavalyhoz képest összesen 7 másodpercet rontottam, és még mindig megtartottam a harmadik helyem és igen, büszke vagyok magamra. hogy sikerült. legalább ez, ha már a matekom karó lett, meg ugye a fos német jegyeim, amik jobbak lennének, ha az a seggfej 10-ből 6 meg 7 pontra nem két kettest és egy hármast adott volna. hát, köszönöm -.-' mondjuk azt, hogy próbálom elfelejteni a dolgokat, a rossz dolgokat, hogy a családi életem olyan, mintha nem is lenne családi életem, és hogy körülöttem mindig van valami gubanc. bonyolult az egész életem. igen. most sem lett volna ez a balhé, ha nincs a nagy szám. igaz, itt nem én voltam az egyedüli hibás, de vasárnap eldől, mi lesz, ki haragszik ránk, és ki tudjuk-e magunkat magyarázni. nem akarok többet beszélni róla, kész, nem érdekel. innentől fogva döntő a vasárnap.