meet the blogger
with love ♡

már csak egy nap és mehetek vissza az iskolába. és tanulhatok és megint meg kell felelnem, nem nem másoknak, én önmagamnak akarok megfelelni. azt pedig a legnehezebb. pedig sok mindent szeretnék elérni ebben az évben. kijavítania jegyeim, még ha nem is látszik úgy, hogy igyekszem. pedig igen. szeretnék jobb lenni, jobb és jobb abban, amit csinálok. és fruu-val ma sokat beszélgettünk, mennyire szeretnénk lovat. nagyon-nagyon. apu azt ígérte, nyárra. jövő évben. én viszont szeretnék érte megdolgozni. szeretnék beszállni pénzzel, és szeretném, ha megérdemelten kapnám meg. ha a nyáron két hónapot dolgozhatnék. már az pénz lenne. a legkevesebb lenne az eltartása. hisz falun az ember bármit tud alkudni. persze fruzsival viccet csináltunk belőle, hogy majd megyünk füvet szedni a rétre... XD vicces lenne, de sajnos ez nem az.
holnap mindenszentek. nem is tudom, mi mikor megyünk temetőbe. utálom az évnek ezt a napját. gyűlölök állni a sírok mellett és nézni a semmibe, nézni a márványlapot, a feliratot a fejfán. mert nem érzek semmit. az ég egy adta világon semmit. nem igazán ismertem a dédszüleim, meg azoknak a szüleit. pici voltam, amikor meghaltak, nem emlékszem rájuk. szinte semmire. aki hiányzik, az a nagypapám. mennyit mesélhetnék, hogy "Papa, képzeld, valóra vált az álmom! Elkezdtem lovagolni!" vagy hogy "Papa, beszélsz a Géza bácsival lóügyben?" mennyi mindent mesélnék neki! annyi minden változott azóta. én is, a családom is. átkozom azt a két évvel ezelőtti szeptember 17-ét!