meet the blogger
with love ♡

a barátokat meg kell becsülni, azt hiszem, ezt mindenki így gondolja. még akkor is, ha veszekedünk, akkor is, ha épp nevetőgörcs közepette fetrengünk, mindig. nem vagyok az az ember, akit milliónyi ember vesz körül, akinek több ezer ismerőse van a közösségi oldalakon, és nem is szeretném. nekem jó ez így. így, mint amikor Diával összejövünk egy délután a városban, fagyizunk a hidegben, és órákat röhögünk a buta embereken. imádom, amikor anyukája kitalálja, aludjak ott, minek menjek haza. imádom, amikor leülünk horrorfilmet nézni, mert ez már szinte hagyomány (: amikor könnyesre nevetjük magunkat, amikor a Csillán nevetünk és amikor nyelvünket lógatva tapadunk a képernyőre, és megbeszélünk minden hülyeséget. szeretem ezt így, szeretem Diát =) mi ketten olyan hülyék vagyunk XD
most már csak az hiányzik, hogy megint, sok idő után négyen összeüljünk, és csak beszélgessünk, csak mosolyogjunk egymásra, csak nevessünk, mert én imádom őket. azt a három lököttet. a BARÁTAIMAT! meg persze Laurát, de mi ketten megint külön témák vagyunk XD és most, hogy vége a rossznak, hogy megint kezdek önmagamra találni, megint érzem a boldogság egy kis szikráját. nem kiabálok el semmit, nem, dehogy! hisz itt vannak a szüleim, a "családom". bármi történhet, de optimista ember vagyok. kezdem megint megszeretni ezt a világot, ami körülvesz =]