meet the blogger
# Zsófia Zsóka
Tizenkilenc éves, akinek jellegzetessége a messy bun . Pápa, Budapest, Neverland. Zöld szemű, aranyhajú. Tősgyökeres bölcsészpalánta, de énekelni tud leginkább. Hangosan nevet, nagyon pici, ugyanakkor nagyon nagy. Narancsos sör, facirmik, macskamánia. Cicafiúk. Kókusz minden mennyiségben. Ismeretlen zenék, jázmin zöld tea, YANG. Én nem tudok kört, én csak napocskát tudok rajzolni.

További finomságok:
Tumblr
Twitter
Instagram

with love ♡
2009. október 21., szerda
parapaparapapara :'D posted at szerda, október 21, 2009

megint csináltam egy új 'dizájnt' ide, de nem tetszik. hayley lett 'fejlécen', mert eszméletlenül tehetséges énekesnőnek tartom, a paramore már évek óta az egyik nagy kedvencem, és mást meg nem találtam, mivel igen, én nem tudok szerkeszteni -.-' szóval, nem érdekel, legközelebb talán szünetben. valami kevésbé csicsás. vagy nem tudom. de térjünk a lényegre. hát a mai nap. őrült volt, azt hiszem, ezt mondhatnám. bár az én napjaim többsége bolondos, ez ma kivételesen az volt. a tegnapról nem akarok beszélni. nem sikerült valami jól. legjobb lesz elfelejteni, és tovább lépni az én megszokott álláspontom szerint. szóval ma délután. hazajövök a busszal, a kari leszólít, hogy igyekezhetnék már, mert ő rám vár. akkor szálltam le a buszról, gyorsan jöttem haza biciklivel, átöltöztem, anya elkezdi, már telefonáltak, hol voltam eddig. mondom hol lettem volna? :'D gyorsan be sehol senki, csak mátét találtam meg, erre a segédmunkás faszkalapok, akik az istállót építik beengedték a pónit az udvarba, elkezdi, küldd vissza. mondom faszom, oké. na, akkor visszakergettem, jön a kari, felnyergeltünk és elindultunk. kikötöttünk a házunk mellett, át a túloldalra egy szántóföldre. ügettünk erre a Titó hirtelen ki oldalra, mikor kanyarodtunk, hát naná, hogy leestem :'D kari annyit röhögött, elkezdi, ilyet se látott még ügetésből lezúgni, ott porolgatott, hogy nézek ki. na aztán vissza, végig vágta, mg visszafelé, de mondta, hogy nem jól csinálom, tartsam a lovat. de lesz ez még így se. aztán bent ügettünk még pár kört, máté meg bence léptettek, utána segítek máténak felszállni, megharapott titó. utána meg felrúgta mátét, szegénynek már ott kezdett bedagadni a bokája, kari vágtázott vele körbe-körbe, tiszta bolond volt. na, de most már így kimeséltem magam =D régen írtam már a lovaglásról, most bepótoltam. holnap október 23.-át ünnepeljük, faszom abba is. én nem megyek szoknyába, anya azt mondta, oké, itthon se lesz. leszarom -.-" minek minden évben ünnepleni?