meet the blogger
with love ♡

kitörni minden alól, nem megfelelni senkinek, nem tartozni senkihez. csak lenni egy ideig, hogy a magam útját járhassam. mert nagyon rosszul esik. minden. és nem én leszek megint a fekete bárány. köszönöm, nem kérek belőle. kell a levegő, különben megfulladok. és utána, utána megpróbálhatjuk, de most olyan vagyok, mint egy időzített bomba, amely bármelyik pillanatban képes felrobbanni, akkora bennem a feszültség mint egy... mint egy nem is tudom, miben. hiányoznak emberek, közben pedig nem akarok a számomra három legfontosabb embertől végleg elszakadni. besokalltam, azt hiszem. persze, ha egy hét múlva ránézek erre a bejegyzésre, azt kérdezem majd magamtól, ezt te írtad? és egyáltalán minek? de most, jelen pillanatban, az összezavarodott elmémmel ezt gondolom. sőt, ha holnap reggel felébredek, lehet, hogy már akkor is máshogy gondolom. de szeretnék egyedül lenni. milyen jó pénteken hazajönni, és azt érezni, hogy egyedül vagyok. ezért is nem szeretek sűrűn eljárni hétvégén. mert akkor nem marad időm magamra, a gondolataimra. és most is, teljes a káosz, a testemben, a fejemben, a lelkemben, az elmémben, körülöttem, a környezetemben, a dolgaimban, mindenhol! nagyokat sóhajtozok, fújok. de majd rendbe jön. minden. csak kell egy kis idő lenyugodni. és hiányzik az apám. a családom. nagyon - nagyon rossz. aki nem tudja, milyen ez, hogy nem tudod, mi van a saját apukáddal tőled több száz kilométerre, az nem érezheti így magát. három hét sok idő. de vajon milyen lesz, ha ahazjön? féljek? vagy örüljek? egy ideig nem is fogok ide írni. talán majd akkor, ha rendbe jövök. mindenhogyan. worldpeace. i♥love you