Tizenkilenc éves, akinek jellegzetessége a messy bun . Pápa, Budapest, Neverland. Zöld szemű, aranyhajú. Tősgyökeres bölcsészpalánta, de énekelni tud leginkább. Hangosan nevet, nagyon pici, ugyanakkor nagyon nagy. Narancsos sör, facirmik, macskamánia. Cicafiúk. Kókusz minden mennyiségben. Ismeretlen zenék, jázmin zöld tea, YANG. Én nem tudok kört, én csak napocskát tudok rajzolni.
i was a little girl alone in my little world :3 posted at kedd, december 15, 2009
hmm... mit írhatnék? nem kellemes érzés úgy felkelni, hogy minek. tényleg nem. de ma eljutottam arra a pontra, hogy beszélek vele(ük). aztán mégsem. aztán Stella is akart. aztán végül ő(k) nem. de egyszer minden véget ér, és ennek talán most kell befejeződnie. vagy szünetelnie. én nem akarom, de már nem tudom, mi lesz, mi lenne jó. szomorú vagyok, nagyon - nagyon, és összetört, és utálom ezt a torokszorongató érzést, ami miatt gyakran fulladnak könnyekbe az érzéseim, a gondolataim. de nem számít. vagyis számít, de nem tudom, hogy másnak is számít - e.
anyuval megvettük az ajándékom. most is sírok, nem tudom miért... annyi minden miatt. mindjárt visszaöklendezem a vacsorámat, és akkor még takaríthatok is magam után. ma meg megint egyedül leszünk éjszaka és megint rémálmaim lesznek, amik már napok óta gyötörnek. de egyszerűbb lenne talán egy nyugtatót bevenni, ami kiütne. jó erőset. szóval, az mp4 - em ilyen.
aztán mára ennyi. mert ennek sem volt értelme, na meg összefüggése.
meet the blogger
