Tizenkilenc éves, akinek jellegzetessége a messy bun . Pápa, Budapest, Neverland. Zöld szemű, aranyhajú. Tősgyökeres bölcsészpalánta, de énekelni tud leginkább. Hangosan nevet, nagyon pici, ugyanakkor nagyon nagy. Narancsos sör, facirmik, macskamánia. Cicafiúk. Kókusz minden mennyiségben. Ismeretlen zenék, jázmin zöld tea, YANG. Én nem tudok kört, én csak napocskát tudok rajzolni.
borzasztó hét volt, azt hittem, sohasem lesz vége. végigülni naponta hatszor - hétszer háromnegyed órát úgy, hogy közben már azt sem tudom, hogy hívnak a fáradtságtól és az unalomtól... könyörtelen. de voltak szép pillanatok :) amikor sokat nevettünk, amikor boldog voltam :] és a legfontosabb, hogy elmentem énektanárhoz. csodálatos érzés valami olyat tanulni, amihez végre tényleg értek, ami végre én vagyok. igaz, azt mondta, egy dolog hogy szép hangom van. de tényleg nem TUDOK énekelni. rossz helyre vettem a levegőt, meg elég sok mindent rosszul csináltam. de már kijavítottuk a hibáimat és innentől jön az, hogy képezzük azt, amim van. magasabban tudok majd énekelni, szebben, és remélem eltűnik a "tájszólásom". nincs nagy. de ha ehhez az kell, hogy rendesen tudjak beszélni, akkor megteszem érte. próbálkoztam a hangommal így, hogy már tudom, hova kell venni a levegőt, és hogyan kell szépen énekelni. és már most teljesen más. és jobban tetszik = ]
szelli, remélem nem törtél össze nagyon. nem lesz semmi baj, hidd el :) szeretünk (L)
meet the blogger