meet the blogger
with love ♡

holnap délelőtt még az is szurkoljon nekem, aki borzasztóan gyűlöl :D de nagyon komolyan :) még mindig nem izgulok. szerintem más már otthon a szék karfáját rágja, én teljesen nyugodt vagyok. tudom a dalokat, és annak ellenére, hogy azt álmodtam, hiába énekelek nem jön hang és nem tudom a szöveget, biztos vagyok magamban. én kiállok oda, elénekelem őket úgy, ahogy tőlem telik maximálisan. és a zsűri dönt. nem élem bele magam, hogy beválogatnak. borzasztó sok ember jelentkezett és én csak egy vagyok közülük. sokan lesznek, akiknek jobb hangjuk van. ezért ha csalódás ér sem fogok elkeseredni. ha viszont az ellenkezője történik, és azt mondják, "Igen, te kellesz nekünk!", akkor boldog leszek. nagyon nagyon boldog. akkor egy régi vágyam válik valóra azzal, hogy átestem legalább a selejtezőn. akkor megindulhatok afelé, amit már olyan régóta szeretnék elérni. hogy énekesnő lehessek *-* kislány korom óta színpadon szeretnék állni. imádok színpadon állni, megmutatni az embereknek, mit tudok, adni valamit a közönségnek. nagyon jó érzés :) van egy emlékem, nagyon régi, még a testvérem sem született meg. az udvarunkban álltam az öreg diófa mellett a kutyámmal és halandzsáztam egy dalt. angol lehetett. és akkor arra gondoltam, én énekelni fogok, ha nagy leszek. arra, hogy nem is olyan rossz ez, amit ki tudok adni. én szívesen ültem a suliban két órát délutánonként az énekkarban. sok szólót kaptam. és milyen jó érzés volt, mikor hatalmas tapsokat kaptam cserébe :D nem is tudom elgondolni, mi mást csinálhatnék. nem érdekel semmi más. semmi foglalkozás. nem lennék ügyvéd, jogász, sem bolti eladó, sem tanár. a médiában, a szórakoztató iparban, - IGEN! - ott tudnék mit csinálni. életem egyik legfontosabb napja lesz a holnapi. jól kell szerepelnem =]