meet the blogger
with love ♡

néha belegondolok... normális dolog ez? szabad? és arra jutok, igen. és ilyenkor szélesen elmosolyodok. aztán hirtelen megint belegondolok, és most, hogy le is írom, hogy önmagamat nem tartom normálisnak, mindjárt kitör belőlem a röhögés. ez természetes. ezzel nyugtatom magam. de inkább ijesztő, hogy az ember milyen hamar felnő az ilyen dolgokhoz. és most a következő kérdés ami megfogalmazódik bennem: "Felnőttél már hozzá, Zsófi?" igen, azt hiszem. és mi van akkor, ha jó? az olyan nagy baj? baj ez? ugye nem?


imádok apuval elmenni dolgozni. tegnap például volt VIP kártyám és szexi kukás mellényem, amivel közlekedhettem a csomagszállító területén :D nagyon királyos volt. élveztem. alapvetőleg szeretek utazni, kamionnal meg olyan, hűűű :) és lespanoltam apu munkatársával. apu munkatársai mind tök lazák. meg jó fejek, de kajak. akiket ismerek. ittunk energia italt, üvöltöttük a foci vb hivatalos dalát, és apu leengedte az ablakot és beleszagolhattam a pesti levegőbe. igen, nagyon bután hangzik, de imádom azt a várost. tele élettel. és persze kapásból miyavi meg a PeCsa jutott eszembe. de olyan jó (: