Tizenkilenc éves, akinek jellegzetessége a messy bun . Pápa, Budapest, Neverland. Zöld szemű, aranyhajú. Tősgyökeres bölcsészpalánta, de énekelni tud leginkább. Hangosan nevet, nagyon pici, ugyanakkor nagyon nagy. Narancsos sör, facirmik, macskamánia. Cicafiúk. Kókusz minden mennyiségben. Ismeretlen zenék, jázmin zöld tea, YANG. Én nem tudok kört, én csak napocskát tudok rajzolni.
so so so scandalous. posted at hétfő, július 19, 2010
ma azon gondolkoztam, vajon 35 évesen, remélhetőleg anyukaként emlékezni fogok - e minderre, ami most történik velem? emlékezni fogok - e arra, hogy volt egy idióta lovastrénerem, akivel mindig röhögtünk? emlékezni fogok - e majd arra, hogy a legszeretettebb kutyámat Lolának hívták? arra, hogy Fruzsival mennyit sétálunk nyáron? és a spanolásokra pápán? a négyesezős hétvégékre? az első szerelemre? az első csókra? nem akarom, hogy mindezek fontossága elvesszen. félek, hogy felnövök és egyszer csak azon kapom magam, hogy én is olyan sietős, idegbeteg ember lettem, mint a felnőttek 60 % - a. de talán nem is növök fel soha. én szeretnék mindig ez az apró, mosolygós, pörgős ember lenni, aki érzelmileg labilis, aki makacs és önfejű. és hisztis, és hangulatember. aki egy sorozat nézésében is örömét leli. nem akarom - nem fogom - elveszíteni önmagam.
meet the blogger