meet the blogger
with love ♡

tegnap, vagyis inkább ma amikor lefeküdtem aludni, arra gondoltam, hogy reggel, amikor felkelek a kedvenc együttesem zenéjére már valaki más leszek. valaki, aki érettebb, aki jobban illik a 16 - os számhoz, mint én. mondtam magamban, hogy most kapcsoltam le a fürdőben a villanyt 15 évesen, és a többi. és amikor 05:34 - kor mégsem Tokio Hotel keltett. hanem laura, hogy reméli, ő volt az első. boldog mosoly suhant át az arcomon, hogy az én dizsnüm kora hajnalban az én ócska 16. születésnapomra gondol (: azután már nemtudtam a negyed órámra elaludni. megköszöntöttem bill és tom kaulitzot, az ikreket, akik 21. életévüket töltötték a mai napon. boldog születésnapot, fiúk. köszönöm, amit adtok nekem. a zenét, az érzéseket. azután sorra jöttek az sms-ek, megköszöntött anya, és az iskolában rádöbbentem, én nem lettem más. talán soha nem is leszek más. elsírtam magam az ajándékokon, igen, mert eszméletlen barátaim vannak. a világ legjobbjai (: és jólesik a sok kis faliújság üzenet facebookon, és jól esett, hogy délután még ákos és tomi is írt sms-t, még ha viccből is. és isteni adományként meglett Éjfél, az én apró tigriscsíkos kiscicám, aki most a jó meleg kazánházban alszik a rózsaszín párnáján, ha jófiú :)