Tizenkilenc éves, akinek jellegzetessége a messy bun . Pápa, Budapest, Neverland. Zöld szemű, aranyhajú. Tősgyökeres bölcsészpalánta, de énekelni tud leginkább. Hangosan nevet, nagyon pici, ugyanakkor nagyon nagy. Narancsos sör, facirmik, macskamánia. Cicafiúk. Kókusz minden mennyiségben. Ismeretlen zenék, jázmin zöld tea, YANG. Én nem tudok kört, én csak napocskát tudok rajzolni.
life is a highway posted at vasárnap, szeptember 26, 2010
most úgy érzem, hogy belefulladok az érzelmeimbe. a szeretetbe, amit éreztetni akarok, a megfelelési vágyba, ami hajt, a boldogságba, és a szomorúságba, hogy egyszer minden jónak vége. belefulladok a nevetéskényszerbe, és a sírhatnékba. sikítanék, de csak ülnék csendben. hangosan kacagnék, és lélekszakadva hisztiznék. táncolnék, és csak ülnék magam elé meredve. zenét hallgatnék, de énekelnék is. annyi bennem az ellentét, hogy szinte szétfeszít.
ez a dal. meg ez a másik.
Fekete Pákó pedig hogy jött ide? Ő is ott volt, valahol a sötétben, valahol......... :D
meet the blogger