Tizenkilenc éves, akinek jellegzetessége a messy bun . Pápa, Budapest, Neverland. Zöld szemű, aranyhajú. Tősgyökeres bölcsészpalánta, de énekelni tud leginkább. Hangosan nevet, nagyon pici, ugyanakkor nagyon nagy. Narancsos sör, facirmik, macskamánia. Cicafiúk. Kókusz minden mennyiségben. Ismeretlen zenék, jázmin zöld tea, YANG. Én nem tudok kört, én csak napocskát tudok rajzolni.
nem tudom, hogy érzem magam. hogy jól, hogy rosszul. amikor énekelnem kell, vagy visszaadni egy labdát alsóval, ha nevetni kell, vagy filmet nézni, vagy köszönni a sok ismerős arcnak, vagy este olvasni egy jó történetet, akkor jól vagyok. akkor boldog vagyok, mint most. azután elgondolkozok, vagy csak valami nem úgy jön össze, ahogy akarom, akkor hallgatag leszek, megfigyelő. azután rám mosolyog valaki, vagy kapok egy ölelést, és megint minden oké. úgy érzem, jól fog jönni a szünet. gyakran érzem azt esténként, hogy már nem bírok több információt befogadni, és csak lefeküdnék az asztalra, hagynám, hogy elnyomjon az álom. nem tudok megfelelni, egyrészt a lustaságom, másrészt az időhiányom miatt. úgy elmennék egyet kikapcsolódni a barátaimmal, csak beszélgetni, nevetni, enni valami jót, sétálni, húzni egymás agyát egy haveri társasággal. sétálni a lehullott levelek között, megölelni egymást. ezért várom a szünetet, hogy minderre lehetőség nyíljon. hogy kipihenhessem magam, hogy délig alhassak és megnézzek egy jó filmet az öcsimmel vagy a szüleimmel. elvinni a kutyáimat sétálni és közben üvölteni egy dalt az erdőbe. én csak élni szeretnék.
meet the blogger