Tizenkilenc éves, akinek jellegzetessége a messy bun . Pápa, Budapest, Neverland. Zöld szemű, aranyhajú. Tősgyökeres bölcsészpalánta, de énekelni tud leginkább. Hangosan nevet, nagyon pici, ugyanakkor nagyon nagy. Narancsos sör, facirmik, macskamánia. Cicafiúk. Kókusz minden mennyiségben. Ismeretlen zenék, jázmin zöld tea, YANG. Én nem tudok kört, én csak napocskát tudok rajzolni.
this is the 'end', you know. posted at vasárnap, október 10, 2010
szerettelek. emlékszem, mennyire imádtalak. mennyi emlékem van, ami minduntalan eszembe jut. még mindig szeretlek, de már jó ideje nem úgy, ahogy régen. bennem volt, és próbáltam letagadni, hogy nekünk ez nem megy. de most jobb így. ennek már régen vége. sokszor újrakezdtük, de nem sikerült. nem foglak kitörölni az emlékezetemből, az életemből. azt akarom, hogy velem maradj. hogy számíthassak rád. hogy ha egy ölelésre van szükségem, azt megkaphassam. szeretnék veled beszélgetni. és te sem akarsz elfelejteni engem. nem tudom, milyei leszünk egymásnak. most nem fáj. most. majd fog, tudom jól, hogy lesznek nehéz pillanatok. nehéz napok és nehéz percek. de nem fáj annyira, mint a múltkor. közel sem fáj annyira jelenleg. csak kérlek, ne felejts el. emlékezz majd rám. emlékezz arra, amikor énekeltünk. arra, hogy szerettelek. nekem te voltál az első, és köszönöm. mindenben a legjobb voltál, semmiért nem hibáztatlak. remélem, hogy te sem neheztelsz rám. én már nem akartam szenvedni. tényleg jobb lesz így. egy idő után, amikorra már megnyugszom. szeretlek. tudod jól. mindig szeretni foglak, ha nem is úgy, ahogy az elején.
meet the blogger