Tizenkilenc éves, akinek jellegzetessége a messy bun . Pápa, Budapest, Neverland. Zöld szemű, aranyhajú. Tősgyökeres bölcsészpalánta, de énekelni tud leginkább. Hangosan nevet, nagyon pici, ugyanakkor nagyon nagy. Narancsos sör, facirmik, macskamánia. Cicafiúk. Kókusz minden mennyiségben. Ismeretlen zenék, jázmin zöld tea, YANG. Én nem tudok kört, én csak napocskát tudok rajzolni.
just the way you are. posted at csütörtök, november 11, 2010
először is, ezt a dalt Cody írta Deminek, aki szakítása után szanatóriumba vonult, turnéját megszakítva. kár lenne érted, Demi. egy fiú nem ér meg ennyit, ezt te is tudod. gyógyulj meg! ♥
van egy ember, aki olyat hoz ki belőlem, amit más nem tudna. az ő órái után számon fülig érő mosollyal sétálok végig a városon. amikor ő tanít, úgy érzem, a dolgok jönnek maguktól, jönnek elő belőlem azok, amiket egyedül nem veszek észre. ez egy olyan dolog, mint a házépítés. én felépítettem a házamat, rossz alapra. ha az alap nem jó, a ház megsüllyed, eldől, inog. most visszaszedünk mindent, az alapanyagok megmaradnak, de biztosra kezdjük újra az építést. a torkom helyett a levegőre, nem az erőltetettségre. nem, nem megy elsőre, sok gyakorlásra és csiszolásra van szükség. de segít az, hogy el tudom képzelni azt, amit ki akarok hozni magamból. a fejemben ott vannak a hangok, a dallamok, az elmélet, mit hogy kell megcsinálni. a tehetséget megkaptam és a hangszálaim is munkaképesek. ez az, amit csinálnék. énekelnék, ha jól érzem magam, ha fáj, éjjel és nappal, magamnak és másoknak, tanítanék másokat olyanra, ami nekem sikerült. ezt akarom, ez tesz igazán boldoggá.
meet the blogger