meet the blogger
with love ♡

nem akarok okosat írni. az életem visszatért a régi kerékvágásba, unalmas hétvégék, bolondos hétköznapok, nevetés, fáradtság, hangulatos esti buszozások - egyedül. most minden olyan, mint régen, egyrészt jó, másrészt nem. jelenleg úgy érzem, csak a zene van nekem, meg a könyveim és a filmek. jelenleg nem akarok embereket, élveztem a hétvégét egyedül. persze holnap minden más lesz, elragad az iskola, és egyszer csak azt veszem észre, hogy a hét utolsó magyarórája után elképesztő grimaszokat vágva rohanunk ki a teremből. itthon az öcsém fogad a gép előtt, a tv - ben a Disney Channel, anyu vagy ideges, vagy jó kedvében van, én pedig alig várom, hogy megfürödhessek és bezuhanhassak az ágyba, hogy az álom egyből elnyomjon. reggel felkeltenek és többnyire morcos vagyok, mert nem tudom kipihenni magamat. ez mind így ismétlődik és néha már úgy érzem, az agyam nem képes több információt befogadni és egyszerűen csak nem érdekel az egész. azután elkezdek reménykedni mindenben és mindenkiben, mint kiderül, többnyire hiábavalóan. ez a legrosszabb, amikor valamit akarnál is és nem is. tudod, hogy egyszer eljön, de alig bírod kivárni. és persze ott vannak a barátaim, a mindenem. és gyakran vagyok ingerült és feszült, megint. és nem tudom, mi lesz ezzel a szívbajjal. félek a keddtől. talán jobb lenne, ha ki sem derülne.