Tizenkilenc éves, akinek jellegzetessége a messy bun . Pápa, Budapest, Neverland. Zöld szemű, aranyhajú. Tősgyökeres bölcsészpalánta, de énekelni tud leginkább. Hangosan nevet, nagyon pici, ugyanakkor nagyon nagy. Narancsos sör, facirmik, macskamánia. Cicafiúk. Kókusz minden mennyiségben. Ismeretlen zenék, jázmin zöld tea, YANG. Én nem tudok kört, én csak napocskát tudok rajzolni.
hirtelen jött az ötlet, hogy erről írjak bejegyzést. annyit változtam. emlékszem még a kis elsős zsófira, aki alig tudott este elaludni, annyira várta az iskolát. emlékszem, hogy mennyire hajtottam az iskolában. azután életem egyik legrosszabb és egyben legjobb döntését hoztam meg, amikor otthagytam az általános iskolát és kisgimnazista lettem. voltam a mindenes korszakomban, azután voltam egyedül, csalódtam és megtaláltam az embereim. egy év alatt, egy nyár alatt mennyit változtam. mennyire befolyásolnak életünk során azok az emberek, akik közel állnak a szívünkhöz. mondhat bárki bármit, ez így van. személyiségünk legmeghatározóbb formálói az emberek, a világ, a környezetünk. mennyire befolyásolt a szerelem, mennyire hülyévé tett. nem, akkor jó volt, de így visszagondolva, úr isten, az tényleg én voltam? most komolyan? vagy az, hogy véget értek barátságok és újak kezdődtek. mennyit formál az énektanárom személyisége. az, hogy látom, mások milyen kitartóak a röplabdában. rengeteg minden. és még így sem tudom, ki is vagyok. hova tartok. ki leszek? meghatározó az, hogy milyen nevelést kapunk a szüleinktől. ők segítenek kialakítani az értékrendünket. nem tudom, ki vagyok. ki ez a lány.
meet the blogger