Tizenkilenc éves, akinek jellegzetessége a messy bun . Pápa, Budapest, Neverland. Zöld szemű, aranyhajú. Tősgyökeres bölcsészpalánta, de énekelni tud leginkább. Hangosan nevet, nagyon pici, ugyanakkor nagyon nagy. Narancsos sör, facirmik, macskamánia. Cicafiúk. Kókusz minden mennyiségben. Ismeretlen zenék, jázmin zöld tea, YANG. Én nem tudok kört, én csak napocskát tudok rajzolni.
a karácsonyi hangulatom, ami végig kísért az elmúlt héten, tovaszállt. jól éreztem magam győrben, a családommal, a metsző szélben, gyönyörködtem a városházában, fényképeztünk és elvesztünk a bódék között, ittuk magunkba a finom illatokat, beszélgettünk, vásároltunk, mint egy igazi nagy család. és ma? balhé balhé hátán, veszekedés, utálkozás, és én már csak fél kilencet akarok, hogy elhúzzanak itthonról és ne is halljam őket. talán szentestére lecsillapodnak a kedélyek, de addig is nem vagyok hajlandó kommunikálni velük. ugyanakkor egyiküket sem hibáztatom. pont úgy zajlik le bennem minden, mint mindig máskor.
idegesítesz. nem tudom máshogy kifejezni. idegesít a beszéded, a stílusod, szánalmas vagy. egyszerűen felbaszod az agyam.
meet the blogger