meet the blogger
with love ♡

körülbelül hat kilométert gyalogoltam hóesésben, szétáztam, a vállam tönkre van, fáradt vagyok, kapar a torkom, és nem értem a matekot, egyest fogok írni. holnap felelek németből, remélem még fizikából is írunk és teljes lesz a boldogságom. lassan el kellene döntenem, milyen fakultációra akarok menni, de rá kellett ébrednem, hogy nem érdekel semmi. semmi az ég világon. úgy érzem, nem tudok küzdeni azért, hogy valaki legyek az életben. sokkal szívesebben szórakoznék és nevetnék felhőtlenül, nem foglalkozva azzal, hogy mi lesz az iskolában. de tudom, hogy ezt nem lehet, és muszáj. talán média és kommunikáció, esetleg bölcsész kar, vagy germanisztika, nem tudom. azt sem tudom, mi érdekelne esetleg. annyira semmi, hogy egész életemben tegyük fel tolmács legyek. az milyen unalmas lehet, ha minden nap ugyanazt csinálod. nekem szükségem van a változatosságra, nem akarom az egyetlen életét a Zsófinak egy dologra pazarolni. és mi lesz akkor a többi 50 - nel, amit szívesen kipróbálnék? elfelejtődik? és majd úgy halok meg, hogy csak tolmács voltam, ami mellett újságíró, regényíró, énekesnő is szívesen lettem volna? nem akarok majd minden hónapban azon idegeskedni, hogy mire lesz pénzem és mire nem. és tudom, hogy ehhez ötször ennyire kellene tanulnom, de sokszor már most is úgy érzem, hogy elég, többet nem bírok cipelni, összesek ez alatt a súly alatt, amit 16 évesen mindenki rám zúdít. tudod mit akarok? csak leszarni az egészet, csak képen röhögni az összes hülyét, aki tanulásra pazarolja az idejét ahelyett, hogy kiélvezné az alig 60 évét, amit neki szabtak. de én sem tehetem meg, nem hogy másokat kinevessek. de legszívesebben feladnám az egészet, csak befeküdnék a szobámba és átaludnám az életem azon szakaszait, amikor küzdeni kell valamiért. nem, szeretek küzdeni, igen, egyenesen élvezem, ha valamit elérek. de elég egy kisebb kudarc, elég jelenleg annyi, hogy nem értem a matekot és máris elszáll a küzdeni való kedvem. de egyébként nem érzem magam rosszul, sokat nevetek és élvezek minden egyes pillanatot, de mindig van valami, amiért aggódok, amin idegeskednem kell, amit MUSZÁJ megcsinálnom. és én ki nem állhatom a MUSZÁJ dolgokat.