Tizenkilenc éves, akinek jellegzetessége a messy bun . Pápa, Budapest, Neverland. Zöld szemű, aranyhajú. Tősgyökeres bölcsészpalánta, de énekelni tud leginkább. Hangosan nevet, nagyon pici, ugyanakkor nagyon nagy. Narancsos sör, facirmik, macskamánia. Cicafiúk. Kókusz minden mennyiségben. Ismeretlen zenék, jázmin zöld tea, YANG. Én nem tudok kört, én csak napocskát tudok rajzolni.

További finomságok:
Tumblr
Twitter
Instagram

tavasszal kezdődött, egy focimeccsen. zöld pólóban, kék farmerben és tornacipőben voltam, összefogott hajjal, átlagosan. nagyban mesélhettem valami bolondságot egy barátnőmnek, amikor eljöttek mellettünk. köszöntem és leültünk a kis pályára beszélgetni. ők pedig odamentek egy kúthoz inni. furcsa volt, előtte pont arra gondoltam, mi lenne, ha megfordulnának utánunk. este felvett valaki msn - re, ő volt az. beszélgettünk és aznap este, akkor vasárnap, mosolyogva feküdtem le aludni. a következő hétfőn teljes csendben álltam mellette a buszmegállóban, lehajtott fejjel, nem akartam beszélgetni, és hülyén éreztem magam. aztán megszólalt, kutyákról beszélt. azután minden este beszélgettünk és én úgy éreztem, semmit sem akarok. akkoriban jól éreztem magam, csak őrült akartam lenni, aki nevet mindenkin. de megfogó volt, és a visszautasításom után mint haverok találkoztunk csak. sétáltunk és gitározott nekem, amivel megfogott. tényleg elkezdtem érezni valamit. valami olyat, amit addig csak könyvekben olvastam és filmeken láttam. amikor a teljesen átlagos, de átlagon felüli vágyakkal rendelkező lányt megszeretik. május 12 - én, három nappal a névnapom előtt összejöttünk. boldog voltam, és mindenkinek boldogan meséltem, hogy van barátom. vártam az üzeneteket, a hívásokat. rá 8 napra megcsókolt. hogy éreztem magam? mint akit már egy ideje fejjel lefelé lógatnak és a fejébe szállt a vér. azután jött a nyár, és minden olyan hamar elrepült. és minden túl gyorsan történt meg. túl rövid idő alatt túl jól hagytam magam megismerni. emlékszem az esküvőre, vagy a búcsúra, amikor filmeztünk, a születésnapjára és a születésnapomra. amikor kint ültünk a patak felett a hídon, amikor leestem a lóról és másnap jött meglátogatni a feldagadt ujjamat. eszembe jut amikor képet csináltunk, vagy amikor konferencián voltunk és unalmas volt és rajtad röhögtem. kedves az is, amikor a foci pályán egymást löködtük. amikor filmeztünk a robinál. amikor jöttem haza dia mamájától, sántítottam a lovasbaleset miatt és utáltad a nadrágomat. mikor a legelején kutyát sétáltattunk, emlékszel? mikor meg voltam hülyülve és nem akartam veled lenni. és amikor te hülyültél meg. látod, máris hozzád beszélek, pedig először nem akartam személyeskedni. de ez így jó. megmosolyogtat, mikor egy hónaposak lettünk és éjszaka írtál sms - t, vagy amikor táborból felhívtál dia telefonján. az sms - eket mindig többször is visszaolvastam. tudtam jól, mi van bennük, mégis, mindig újból és újból ittam a szavakat. fontos volt. szerettem, amikor a sulihoz kísértél, és vártál rám délután és sétáltunk a várkertben. amikor bementünk moziba, amikor elmentünk gombát szedni, amikor éjszaka írtál, hogy kívánsz, amikor felvittél a templomtoronyba, amikor lementünk a marcalhoz bicajjal. emlékszel, amikor féltem tőled? én emlékszem. elmosolyodom. sok emlékem van rólad, és semmit sem bánok. de úgy hiszem, így jobb, hogy már nem beszélünk. nekem könnyebb volt, neked talán tök mindegy. a szakításról direkt nem írok. az utolsó három szám mindegyik ahhoz köthető. kicsit sajnálom, hogy csak fél évig szerepeltél az életemben, mint mondtam akkor, 10. 10 - én délután, jobban örültem volna, ha nem most ismerlek meg. tudod mindig is utáltalak és szerettelek egyszerre. gyűlöltem a felfogásod, a jó kisfiú szereped, utáltalak. és egyszerre imádtam lényed. most már közel vagy a közömböshöz. már nem rossz, már nem fáj. olyan, mintha ezer éve nem beszéltünk volna. mintha az az 5 hónap csupán egyetlen nap lett volna, ami hamar elszaladt. sokszor terveztem, hogy ezt leírom ide, néha nehéz volt, most már csak nevetek rajtunk. megemésztettelek. most szívesen leülnék és beszélgetnék veled valamiről. arról, hogy mi van veled. vagy rólunk. nem mondom, hogy jó lenne utána, de néha kíváncsi vagyok rád. máskor meg nem. talán azt veszem észre rajtad, te lenézel azért, hogy nem akarok veled beszélni és elutasító voltam már akkor is. de én így döntöttem és azt sem bántam meg. ezen nincs mit megbánni. jó volt. de már nem hiányzol. talán egy másik életben nem csak egy kitérő leszel az ösvényemről, hanem segítesz végigmenni rajta.