Tizenkilenc éves, akinek jellegzetessége a messy bun . Pápa, Budapest, Neverland. Zöld szemű, aranyhajú. Tősgyökeres bölcsészpalánta, de énekelni tud leginkább. Hangosan nevet, nagyon pici, ugyanakkor nagyon nagy. Narancsos sör, facirmik, macskamánia. Cicafiúk. Kókusz minden mennyiségben. Ismeretlen zenék, jázmin zöld tea, YANG. Én nem tudok kört, én csak napocskát tudok rajzolni.
most minden olyan, mint egy nagy festékpaca. sok a szín és még nem tudom, mi lesz belőle. talán nem is akarom tudni. tudod mi a rossz? hogy itt már bizonyítanod kell. itt már nincs olyan, hogy nem tanulsz, én mégis megtettem. megtettem azt is, amit sohasem szabadott volna, nem tudtam ellenállni. most kicsit úgy érzem, sehova és senkihez nem illek. aztán azt, hogy kicsit mindenkihez, de nem eléggé. sok a változás. mindenhogyan. utálom a változásokat. szinte nem is összefüggő, amit írok, de most valahogy én sem vagyok az. most úgy fognám a 150 Ft - omat, felülnék egy buszra és addig mennék, amíg nem találnék vissza. nem érzem magam rosszul, csak olyan összevissza az életem jelenleg. szeretném végre lezárni ezt a 'semmilyen' nevezetű szakaszt, hogy elkezdődhessen egy új, aminek van célja, mert a jelenleginek nincs. mindig itt motoszkál valami a fejemben, ez a 'valami sohasem jó' gondolat. nem rossz, de nem is jó, érted? egyszerűen semmilyen.
meet the blogger