Tizenkilenc éves, akinek jellegzetessége a messy bun . Pápa, Budapest, Neverland. Zöld szemű, aranyhajú. Tősgyökeres bölcsészpalánta, de énekelni tud leginkább. Hangosan nevet, nagyon pici, ugyanakkor nagyon nagy. Narancsos sör, facirmik, macskamánia. Cicafiúk. Kókusz minden mennyiségben. Ismeretlen zenék, jázmin zöld tea, YANG. Én nem tudok kört, én csak napocskát tudok rajzolni.
somewhere where everybody breaks the mold posted at hétfő, január 03, 2011
olyan furcsán érzem magam. már egész szünet alatt, meg most is. mintha... annyira szeretnék megfelelni, de nem vagyok képes rá. annyira szeretném, ha büszkék lennének rám, és megköszönhetném ezt a sok mindent, de nem tudom, hogyan. annyira szeretnék jó tanuló lenni, de nem bírom rá magam a tanulásra, mert annyi minden más van, ami jobban érdekel. a zene, az éneklés, a sport, a barátaim, a filmek, rengeteg minden. a másik, hogy hiába készültem fizikára - pedig több mint egy órát tanultam! - felesleges volt, tanulással is szart írtam, anélkül is azt írnék, nem mindegy? matekból kettes lett, most amit veszünk értem, erre a házi feladatot nem tudom megcsinálni, mert olyan böszmén van leírva, hogy nem bírom felfogni. már most érzem a stresszt, ami rám nehezedik, pedig még csak ma kezdtük. de már szarul ver a szívem, már úgy kelek fel reggelente, hogy minek? már csak hétvégét akarok, elfelejteni legalább két napra a német nyelvvizsgát, hogy úgysem fogom tudni lerakni, mert egyedül nem tudok rá felkészülni. és olyan rossz, hogy itthon sem értik meg és most is a sírás kerülget ettől a nyomorúságos iskolától. úgy leszarnám az egészet, de tudom, hogy nem lehet. holnap írunk kémiából, valamikor biológiából is írat ez a szerencsétlen Bostai, németből feleltetni fog a szövegből, ellenőrizzük a feladatlapot, ami csak félig van kész, töriből és föciből is felelhetek, és jövő hét kedden 90 percben nagy irodalom dolgozatot írunk Csokonaiból és Berzsenyiből, és rajzolnom is kell majd a hétvégén, szóval igazából nagyon boldog vagyok (:
meet the blogger