Tizenkilenc éves, akinek jellegzetessége a messy bun . Pápa, Budapest, Neverland. Zöld szemű, aranyhajú. Tősgyökeres bölcsészpalánta, de énekelni tud leginkább. Hangosan nevet, nagyon pici, ugyanakkor nagyon nagy. Narancsos sör, facirmik, macskamánia. Cicafiúk. Kókusz minden mennyiségben. Ismeretlen zenék, jázmin zöld tea, YANG. Én nem tudok kört, én csak napocskát tudok rajzolni.
mikor azt hiszed, az egész életed egy szemenszedett hazugság posted at csütörtök, február 03, 2011
tényleg elkezdtem menekülni. bármennyire is vicces, de magam elől menekülök, nem akarok szembesülni a problémáimmal, a hibáimmal, szeretek bezárkózni és egyedül lenni, zenét hallgatni és írni, olvasni. elmenekülök ebbe a kis világba, és bármennyire is szánalmasnak tartom, csak írok, és ha nem is jó, mint régen, én annak találom, és boldogabbá tesz. menekülök Taeminhez, a zenéjükhöz, és Takanorihoz, hogy üvöltsön a fülembe, hadd legyek dühös. néha annyira kirúgnék már a hámból, kiszabadulnék innen, ebből a keretből, amibe az iskola, a szüleim, minden próbál beleszabni.
ugyanakkor mégsem szeretek egyedül lenni, mert akkor szembesülök egy érzéssel, hogy valahogy senkihez sem illek, és senki sem szeret igazán. ezt érzem, pedig valószínűleg nincs így. ezért már előre megbolondultam a hétvégétől, hogy itt leszek bezárva magammal, és gondolkodhatok az életemen, hogy jövőre érettségizek földrajzból, hogy idén (!) nyelv vizsgázok németből. tudod, ezt nem akartam, eljutni idáig.
meet the blogger