Tizenkilenc éves, akinek jellegzetessége a messy bun . Pápa, Budapest, Neverland. Zöld szemű, aranyhajú. Tősgyökeres bölcsészpalánta, de énekelni tud leginkább. Hangosan nevet, nagyon pici, ugyanakkor nagyon nagy. Narancsos sör, facirmik, macskamánia. Cicafiúk. Kókusz minden mennyiségben. Ismeretlen zenék, jázmin zöld tea, YANG. Én nem tudok kört, én csak napocskát tudok rajzolni.

További finomságok:
Tumblr
Twitter
Instagram

szeretnék elérni új dolgokat. szeretnék végre valamit igazán letenni az asztalra, nem csak tervezgetni. cselekedni akarok, és fogok is. tudom, rengeteg ilyen bejegyzésem született már, aminek a tartalma ugyan ez volt, de sokat gondolkodtam az elmúlt időben. azt hiszem, erre volt jó ez a pár nap, amikor egyedül voltam. elhatározni magam arra, őszintén, hogy leszek valaki. eszembe jutott egy régi dolog, egy kis kori emlék: ültem az íróasztalom lábánál és pakoltam el a könyveim, elsős voltam. anyu mellettem állt és rakodott az egyik ágyon, én meg megkérdeztem tőle: "Anya, mi ez az érzés?" arra értettem, hogy mindent jól megcsináltam. anya azt hitte, a könyveim rakodására gondolok és azt mondta: "Szorgalom." sokáig azt hittem, hogy szorgalomnak hívják azt, amikor elégedett vagy. pedig csupán olyan érzés fogott el, ami akkor kerít hatalmába, ha könnyedén hátradőlhetsz, ha a munka meghozza az eredményét. szeretnék eredményeket elérni!

inspired by Karate kid