Tizenkilenc éves, akinek jellegzetessége a messy bun . Pápa, Budapest, Neverland. Zöld szemű, aranyhajú. Tősgyökeres bölcsészpalánta, de énekelni tud leginkább. Hangosan nevet, nagyon pici, ugyanakkor nagyon nagy. Narancsos sör, facirmik, macskamánia. Cicafiúk. Kókusz minden mennyiségben. Ismeretlen zenék, jázmin zöld tea, YANG. Én nem tudok kört, én csak napocskát tudok rajzolni.
képzeljétek: eljött a tavasz, akit már hónapok óta türelmetlenül várok. nagyon türelmetlenül. végre 10 °C fölé emelkedett a hőmérséklet és végre száguldozhattam a fehér szexi cipőmben meg a bőrdzsekimben, sálban és sapkában. ez egy életérzés minden évben, komolyan. és minden évben egyre inkább vágyakozom a napfény után, bár ezzel sajnos az is jár, hogy egyre kevesebbet rakom le a seggem a könyveim mellé. idén tavasszal már nem lesz nyelvvizsgám, de rágyúrok most év végén, nyáron, és az őszi vizsgaidőpontokban leteszem az írásbelit és a szóbelit is. szép tervek, ugye? kár, hogy szenvedni kell érte, és nem vehetek középfokú német nyelvvizsgát a lengyel piacon. vagy csak nem jó helyen keresem... de még mindig eget rengető elképzeléseim vannak a jövőmmel kapcsolatban és igyekszem minden kis rövidtávú célomat megvalósítani, több - kevesebb kedvvel és sikerrel.
ma kibuktam este. olyan kis elesettnek éreztem magam, fájt a hasam, vagy hat vízhólyag nőtt a talpamra, izomláz gyötör és éhes voltam valami lájtos főzelékre, erre mi volt itthon? HÚS. szóval elsírtam magam anyának, aki átküldött mamámhoz, hogy egyek már valamit, mert az agyára megyek. szóval belaktam és lezsíroztam kerimmel egy holnapi negyed kilences fuvart az iskolába, szóval nem kell idegsokkot kapnom reggel a buszmegállóban, egy órával tovább aludhatok (!!!) és nem kell a "Még félig az ágyban vagyok..." fejemmel végigsétálni 7:30 - kor a városon.
továbbra is Mister Nr. 1 Sexgod - nak tartom Lee Taemint és hozzá fűzött komoly szándékom, hogy egyszer kijutok Koreába és eladom magam neki. vagy vihet ingyen, én azt sem bánom. egyébként komolyan koreai pop függő lettem. angol nyelvű dalt egyszerűen nem bírok meghallgatni, zavar, hogy értem, miről énekelnek. és a jó időhöz ez még pluszban jól jön, hogy táncikálós, vidám zenét hallgatok, kezd visszatérni az életkedvem. és persze az a japán rock, az az elengedhetetlen, amit eleinte gyűlöltem, most meg imádok.
már két hete egész jól viselem a világot. úgy értem, kezd valamicske értelme lenni ennek az egésznek, hogy itt a tavasz, sunshine van, és feeling. nemsokára bál, de előtte koncert, és ha megdöglök is összeszervezem, ahogy két éve egy hét alatt, majd most is. nem vagyok olyan könnyen elsöpörhető az útból, mind ahogy azt azok az okos felnőttek gondolják. tudok küzdeni, sokszor megmutattam már. most is megfogom.
meet the blogger