meet the blogger
with love ♡

gyűlölök búcsúzkodni. két dolog van, amit utálok: bocsánatot kérni és elbúcsúzni. tudom, hogy előbb utóbb mindkettőből adódik majd bőven az élet során, de én ezt is csak halogatnám, ahogy halogatnám a nyelvvizsgámat, a műtétemet, halogatnám a kocogást. és ezt is a végsőkig akartam húzni. amikor tegnap beszélgettünk msn - en, nem hittem el. arra gondoltam, biztosan viccel, pletykál az egész osztály, dehogy kell megválnom tőle. azután késő este elsírtam magam, ahogy tudtam, hogy ő is sír, Bogi és Dia is a túloldalon. reggel el is felejtettem, röhögcséltünk reggel, jó kedvem volt. és amikor nagyszünetben bejött és megláttam elkezdte valami szorongatni a torkomat, valami, amitől nem bírtam szabadulni. ott álltak míg én vártam a tanári előtt és egyszer csak odajött, megölelt én meg elbőgtem magam, és azt mondtam neki, nagyon utálom emiatt, hogy itt hagy minket. pedig dehogy utálom! de már most hiányzik, a nyihogása, a hülye viccei, az "Ezt megcseszted!". amikor fél évkor úgy volt, hogy elkerül tőlünk, nem fájt volna ennyire, mert az utóbbi négy hónapban még közelebb kerültünk egymáshoz. voltunk mi legjobb barátnők, röhögtünk és sírtunk együtt, lassan hét éve voltunk osztálytársak. terveztünk mennyi mindent, felemlegettünk sok szép emléket és most... ahogy ő mondta, most ennek az egésznek vége. mosolyogva sírtam, mert tudtam és most is tudom belül, hogy soha nem fogom őt elfelejteni, és alig két hét múlva máris találkozunk. de egy barátot elengedni nehezebb volt, mint bármi más eddig az életben. beletörődni abba, hogy kicsit akkor is elveszítettem, ha még találkozni fogunk. feltörtek bennem régi dolgok, amikor Keszthelyen nyaraltam náluk 13 évesen, és dinnye csatáztunk az udvaron és átlopóztunk a németekhez vizet hozni az udvarból, hogy lemoshassuk a lépcsőt. emlékszem, amikor Johnny Depp mániánk volt, és arra is, amikor főzött tejes - vajas - boros megromlott teát, de megittuk. amikor No Thanx- es pólóban meg fekete miniszoknyában flangáltunk egész nyáron és amikor Kinder Buenot kentünk egymás hajába. vagy amikor Zalakaroson az élményfürdőben őrültködtünk. ő mindig is egy pozitív része volt ennek az egésznek. vele mindig nevettünk, vele sokat lehetett beszélgetni, bár amikor megegyeztünk, hogy "nem leszünk többet legjobb barátnők", akkor sokáig kerültük egymást. de ebben az évben megint bizalmasok lettünk és még nem tudom elengedni. és nem is akarom. Bíró Bianka, ez a bejegyzés neked ment, te ribanc! már nem sírok, mert nemsokára találkozunk, egész nyáron együtt leszünk és utána is keresni fogunk téged, mert már túl nagy részt töltöttél ki az életünkben és túl nagy űrt hagytál magad után. úgyhogy, azt megcseszted, hogy valaha is letehetsz rólunk. de tudom, azt mondtad, még meg is fogunk unni téged. dehogy fogunk! hiányzol Bia! már most. ♥http://www.youtube.com/watch?v=sXvH0n1lLAI