meet the blogger
# Zsófia Zsóka
Tizenkilenc éves, akinek jellegzetessége a
messy bun . Pápa,
Budapest, Neverland. Zöld szemű, aranyhajú. Tősgyökeres bölcsészpalánta, de énekelni tud leginkább. Hangosan nevet, nagyon pici, ugyanakkor nagyon nagy. Narancsos sör, facirmik,
macskamánia. Cicafiúk. Kókusz minden mennyiségben. Ismeretlen zenék, jázmin zöld tea, YANG. Én nem tudok kört, én csak napocskát tudok rajzolni.
További finomságok:
Tumblr
Twitter
Instagram
with love ♡
2011. április 25., hétfő
Emlékezz rám posted at hétfő, április 25, 2011
egy világmegmentő bejegyzés. az ilyesmihez mindig is értettem, rizsázni az életről, az elszalasztott lehetőségekről, a megbántott érzésekről, a fájó szívekről. a fájdalmakról és az örömökről, barátságokról és ellenségekről. talán ezért nincs gondom a magyarral, mert rizsázok. egy felmérőben viszont nem muszáj igazat írni, csak legyen olyan, ami megfogja az embert, ami azt sugározza, "Nahát, Zsófia erre a dolgozatra is körülményesen felkészült!". ez a világmentő bejegyzés viszont nem egy dolgozat lesz, még csak hasonlítani sem fog hozzá. nem áll szándékomban meggyőzni a jó népet, nem akarok felhívni, nem lesznek felkiáltó, még csak kérdő mondatok sem. nem fogok bekezdésekre tagolni és nem érdekelnek az írásjelek, sem az, hogy minden mondatot lusta vagyok nagy kezdőbetűvel írni. kijelenteni fogok és színtiszta igazság lesz:
"Hogy mit csinálunk az életben, az lényegtelen. Csak az a fontos, hogy csináljuk, mert... más nem fogja helyettünk."
azt hiszem, ebben a két mondatban rejlik minden. minden, ami az egész életünket meghatározza. ennél egyszerűbben nem tudom elmondani azt, mennyire lényeges, hogy egyetlen e világi életünkben önmagunk legyünk. teljesen mindegy, mit akarsz. nem számít, hogy fogorvos akarsz - e lenni, vagy űrhajós, esetleg most azonnal elutaznál. vagy lefogynál, vagy hajszínt változtatnál, vagy elmondanád valakinek, hogy szereted. csak ne halogasd, elszalasztod a lehetőségeid.