meet the blogger
# Zsófia Zsóka
Tizenkilenc éves, akinek jellegzetessége a messy bun . Pápa, Budapest, Neverland. Zöld szemű, aranyhajú. Tősgyökeres bölcsészpalánta, de énekelni tud leginkább. Hangosan nevet, nagyon pici, ugyanakkor nagyon nagy. Narancsos sör, facirmik, macskamánia. Cicafiúk. Kókusz minden mennyiségben. Ismeretlen zenék, jázmin zöld tea, YANG. Én nem tudok kört, én csak napocskát tudok rajzolni.

További finomságok:
Tumblr
Twitter
Instagram

with love ♡
2011. április 7., csütörtök
letter from mum posted at csütörtök, április 07, 2011

Éltél túl az Óperencián,
És sohasem féltél, mindig jó voltál.

Lassan felnőttél, mégis mások döntik el,
Hogy úgy kell majd élned mint ők,
s így pont olyan leszel.

De soha ne légy, ki a sorba beáll,
Mások után, ameddig élsz.
Soha ne szégyeld, ha máshogy élsz,
Amíg érzed, hogy így többet érsz.
Soha ne szégyeld, legyél önmagad,
Ne félj, álmaid nem kell, hogy megtagadd.
És hogyha döntöttél, mondd hogy tévedtél

S kezdd újra el, úgy hogy önmagad leszel
Álmunkban mindig kis hercegek vagyunk,
És amikor ébredünk, mindig megfagyunk.
Ha nincs többé, senki akit megszelídítenél,
Ne hidd, hogy így van jól, csak azért mert felnőttél.
te soha ne légy, ki a sorba beáll mások után,
Ameddig élsz

Soha ne szégyeld, ha máshogy élsz,
Amíg érzed, hogy így többet érsz.
Soha ne szégyeld, legyél önmagad,
Ne félj, álmaid nem kell, hogy megtagadd.
És hogyha döntöttél, mondd hogy tévedtél
S kezd újra el, úgy, hogy önmagad leszel!