amikor először hallgattam meg az albumot, akkor az összes dalban találtam valamit, ami miatt azt mondtam rá, "nem rossz". késő este volt, szemeimet félig lehunytam hozzá, és csak hallgattam, és a szívem dübörgött. ez volt az utolsó a lemezen, és a libabőr futkosott a hátamon, annyira jól esett hallanom. és azóta ez az album pörög naphosszat, és mindig újra és újra elcsodálkozom, hogy lehet ennek a férfinek ilyen csodálatos énekhangja. és a zene, a gitár és... ah, Mao ~

megint írok. ha írok egy fejezetet, one shot - ot, bármit, akkor folyton a cselekmény forog a fejemben, szavak, alkotom magamban a mondatokat. nem mindig tetszik az egész, de annyira jó érzés. maga az, hogy az enyém, hogy az én gondolataim és érzéseim kerülnek bele. a kis világom, ami nélkül nem tartanék itt, ahol tartok.