Tizenkilenc éves, akinek jellegzetessége a messy bun . Pápa, Budapest, Neverland. Zöld szemű, aranyhajú. Tősgyökeres bölcsészpalánta, de énekelni tud leginkább. Hangosan nevet, nagyon pici, ugyanakkor nagyon nagy. Narancsos sör, facirmik, macskamánia. Cicafiúk. Kókusz minden mennyiségben. Ismeretlen zenék, jázmin zöld tea, YANG. Én nem tudok kört, én csak napocskát tudok rajzolni.
don't be mad anymore? posted at vasárnap, május 29, 2011
messze felülmúlt sok mindent ez a hétvége. igazából szavakban összefoglalhatatlan, mennyire jó volt négyen, aztán mennyire boldog voltam, amikor megölelhettem három hét óta Biankát és hogy bekönnyesültek a szemeim. hogy nekem jól esett beszélgetni, amíg odakint zuhogott az eső, jó volt a parton kagylókat halászni, még buszozni sem volt rossz, pedig ilyen sokat régen utaztam egyhuzamban. érzem a nyarat a levegőben. ugyanakkor már másfél hónapja nem ölelhettem az apukámat, nem volt itthon és nagyon hiányzik nekem. meg persze az én egyetlen keresztapám! és ilyen kis lájti zenéket hallgatok most, és számomra ez a szám jelenti azt, hogy szerelem. folyamatosan ráz a hideg ha hallgatom!
meet the blogger