Tizenkilenc éves, akinek jellegzetessége a messy bun . Pápa, Budapest, Neverland. Zöld szemű, aranyhajú. Tősgyökeres bölcsészpalánta, de énekelni tud leginkább. Hangosan nevet, nagyon pici, ugyanakkor nagyon nagy. Narancsos sör, facirmik, macskamánia. Cicafiúk. Kókusz minden mennyiségben. Ismeretlen zenék, jázmin zöld tea, YANG. Én nem tudok kört, én csak napocskát tudok rajzolni.
nem felejtettem el a tegnap előtti dátumot, dehogy. emlékszem, hogyne emlékeznék? én soha nem felejtek, a memóriám kifogástalan. de ugyanolyan nap volt, mint a többi, számomra semmivel sem volt különlegesebb.
tegnapi volt életem legjobb péntek 13 - ja. annyira kellett már ez a négyes hétvége, nagyon nagyon nagyon. a nevetés, az összetartozás érzése hiányzott, az, hogy beszélgessünk, hogy együtt nézzünk filmet, hogy együtt aludjunk el és együtt szenvedjük végig az éjszakát, mert senkinek sincs jó helye. hogy szétzabáljuk a fejünket tortilla chips - szel, hogy visszanézzünk régi képeket és videókat, hogy idióták lehessünk. köszönöm a tegnapot, köszönöm Maot - t, a tengót, a 3:33 - at, mindent (:
és SHINee fiaim. valami olyat kapok a zenéjük által, amit eddig nem, és mindig egyre jobban és jobban kötődök hozzájuk. bár nem tudok aludni a bal felemen, és vigyáznom kell rá, de nem bántam meg, és újból megcsinálnám. olyan ez, mint az összekötő kapocs. köztem és köztük.
meet the blogger