Tizenkilenc éves, akinek jellegzetessége a messy bun . Pápa, Budapest, Neverland. Zöld szemű, aranyhajú. Tősgyökeres bölcsészpalánta, de énekelni tud leginkább. Hangosan nevet, nagyon pici, ugyanakkor nagyon nagy. Narancsos sör, facirmik, macskamánia. Cicafiúk. Kókusz minden mennyiségben. Ismeretlen zenék, jázmin zöld tea, YANG. Én nem tudok kört, én csak napocskát tudok rajzolni.
ha visszalapoznám a kalendáriumot, az archívumot, biztos találnék tíz olyan bejegyzést, amelyben megemlítem a nyelv vizsgát, hogy készülnöm kellene, és nem tudom megcsinálni. most viszont itt fekszek betakarózva az ágyban és boldog mosollyal tudom le az elmúlt két napot, mert végigcsináltam. az első feladattól az utolsó érvelésig. izgultam, és második éjszaka keveset is tudtam aludni, de még akkor is megérte, ha nem sikerült elérnem a hatvan százalékot. de bízom benne, ugyanakkor nem akarok előre inni a medve bőrére.
az írásbeli részére vigyorogva mentem oda, könnyűnek gondoltam, az elmúlt két hétben rengeteg feladatot megoldottam, magnósakat is, menni fog. a fenéket! a szöveghallgatáson beraktak egy olyat, hogy azt hittem, kettéállnak a szemeim. szinte csak tippeltem, de ahogy hallottam, a csoport nagy része is hasonlóan kinézett az ablakon és találomra beikszelte a válaszokat. de a többi feladat könnyűnek ígérkezett, e hiányos levél volt még nehezebb, a leveleket is meg tudtam írni, elég volt rá egy óra. bár voltak olyanok, akik tíz - tizenöt perc alatt megírták mindkettőt, mondom, te nem is vagy ember. és este nehezen tudtam elaludni. fél egykor még forgolódtam, nyugtattam magam, hogy "Jól van, Zsófi, gondolj SHINee - ra, gondolj arra, hogy vasárnap már mehetsz Csikvándra meggyet szedni...". azt álmodtam, hogy Taeminről kaptam két sárga pólós képet, mindegyiken mosolygott, arról kellett beszélnem. álmomban Dia is vizsgázott, ő meg Keyről kapott egy fotót, és tök röhögtem a vizsgáztatóval. végül ma is ez történt, elcsevegtünk, jó volt németül beszélgetni, meg jó fej volt az ipse, szimpatikus volt. ami nem tetszett annyira, az a képleírás, de nem volt vészes. és most várom, hogy mi lesz, és felszabadult vagyok, kissé talán el sem hiszem, hogy vége. hogy nyugodtan alhatok, nem kell azon sakkoznom, miket mondhatok és miket nem, és nem fogok lépten - nyomon németül gondolkodni. holnaptól már munka, kelhetek negyed ötkor, de esküszöm szívesebben, mint ezt még egyszer végigcsinálni. kedden megjelenik Maika Maile új szerzeményével teli csodálatos There For Tomorrow album, szóval... NYÁR VAN!
meet the blogger