meet the blogger
# Zsófia Zsóka
Tizenkilenc éves, akinek jellegzetessége a
messy bun . Pápa,
Budapest, Neverland. Zöld szemű, aranyhajú. Tősgyökeres bölcsészpalánta, de énekelni tud leginkább. Hangosan nevet, nagyon pici, ugyanakkor nagyon nagy. Narancsos sör, facirmik,
macskamánia. Cicafiúk. Kókusz minden mennyiségben. Ismeretlen zenék, jázmin zöld tea, YANG. Én nem tudok kört, én csak napocskát tudok rajzolni.
További finomságok:
Tumblr
Twitter
Instagram
with love ♡
2011. július 16., szombat
Even when its over... posted at szombat, július 16, 2011
Csodálatos volt. Maga az egész nap és a film is. Örök élmény marad, nem csak, mert ez volt az első film, amit 3D - ben láttam, hanem mert valami véget ért - és mégsem. A film második felét végig sírtam, mikor ott voltak a 9 és 3/4 vágánynál, amikor Harry meghalt, amikor Fred is meghalt. A kedvenc jelenetem az volt, amikor Harry kifordult Hagrid kezéből, vagy amikor Longbottom magyarázott Voldamortnak, ő meg képen röhögte. Vagy amikor McGalagony akcióba lendült és a hamiskás mosollyal megszólalt, hogy ki szerette volna próbálni azt a bűbájt. Szóval igen, én ezen nőttem fel. Egy karácsonyra kaptam az első részt VHS - en, és onnantól fogva nekem Harry Potter volt a férjem, a mindenem. Aztán később idősödve már Ron és olvasva a könyveket még inkább. És szeretném majd megnézetni a gyerekeimmel, hogy lássanak valamit ebből a csodából. Remélem, majd ők is a Roxfortba akarnak járni, mint ahogy én akartam (:
