meet the blogger
with love ♡

A nyaralásról csak annyit, hogy egész jó volt, főleg a péntek éjszaka. Bár szívesen jöttem már haza vasárnap, enyhén agyamra ment a saját családom és hiányzott már egy baráti találkozó, az, hogy valakivel beszélgethessek valami olyanról, ami engem is foglalkoztat, haha. De összességében kipihentem magam, és jó volt vacsora közben nézni azt a tipikus balatoni tájat, a házakkal a hegyoldalon, meginni egy jegeskávét anyuval, borozni este apuval. Jól éreztem magam.

Elolvastam Takami Koushun Battle Royale című könyvét, és eszméletlen jó volt. A poént nem lövöm le, miről szól az egész mű, de az a fanyar humor, amivel végigviszi, az... elképesztő. Mellesleg maga a cselekmény és a szereplők is kiválóak, és az érzés, ami a hatalmába kerít mikor olvasod... Volt, hogy röhögtem, de a sírhatnék is durván rám jött egyes részeknél. És elgondolkodni, hogy mi lenne, ha velünk, velem is megtörténne. És Kavada volt a kedvenc karakterem, imádtam. Ahogy az egész könyvet.

"- Maradj ám életben, Hiroki!
Megengedsz nekem még egy szót, istenem?
Takako mélyen Hiroki szemébe nézett és elmosolyodott.
- Nagyon jó pasi lettél.
- Hát még te! - mondta Hiroki. - A legjobb nő vagy a világon!
Takako egy rövidkét nevetett, és meg akarta köszönni, de már nem jött ki hozzá elég levegő a torkán. Csak Hiroki szemébe nézett szüntelenül. Hálás volt.
Legalább nem magányosan kell meghalnom. Jó, hogy pont Hiroki az, aki a végén velem van. Tényleg jó.
Ebben a testtartásban halt meg Chigusa Takako, körülbelül két perc múlva. A szeme végig nyitva volt. Sugimura Hiroki, Takako teljes súlyával ránehezedő élettelen testét ölelve, még egy jó darabig sírt.
[Maradt 23 fő]"

Készülj, Kyo, mert én is ott leszek! Vagy inkább készülj, Zsófi, a teljes extázisra? Kicsit tartok az érzéstől, ez egy komoly zene, amit nem könnyű megemészteni, idő kell hozzá, de nagyon örülök, hogy végül megvettem a koncertjegyet. Kicsit úgy vagyok vele, mint GazettE - val annak idején... Megéreznem kell, megérteni. De tökéletes ráhangolódás lesz az őszre, az imádott őszre. Utána kapásból jön Demi albuma, azután GazettE, ami miatt kivételesen nagyon boldog vagyok. Tizennyolcadika előtt meg megjelenik a Dir en Grey lemez is, szóval rengeteg korong lesz rongyosra hallgatva az elkövetkező időkben. Bár mind más és más stílus, más nyelv és kultúra, én büszke vagyok rá. Kiélvezem még ezt a másfél hónapot a lassú halálig, de az őszt várom. Imádom. Come, autumn!