Tizenkilenc éves, akinek jellegzetessége a messy bun . Pápa, Budapest, Neverland. Zöld szemű, aranyhajú. Tősgyökeres bölcsészpalánta, de énekelni tud leginkább. Hangosan nevet, nagyon pici, ugyanakkor nagyon nagy. Narancsos sör, facirmik, macskamánia. Cicafiúk. Kókusz minden mennyiségben. Ismeretlen zenék, jázmin zöld tea, YANG. Én nem tudok kört, én csak napocskát tudok rajzolni.
az alapállapot két kutya volt, két bokaharapó tacskó. ma reggel, emlékszem, valami nagyon szépet álmodtam, mert ideges voltam, amikor anya felébresztett délelőtt tízkor, hogy megszülettek a kiskutyák. én ilyen gyorsan még életemben nem keltem fel, egy hálóingben kidzsaltam hátra a kennelhez. hárman voltak, kis pindurik, a fél tenyeremben elfért egy. végül négyen lettek, most van hat kutyánk. beletelt egy délutánba, mire rávettem az én Lolámat, hogy a kölykeinek jobb helye lesz bent a melegen, végül megértette. aztán kutyát sétáltattam, mert Odie nem bírta felfogni, hogy neki csendben kell maradnia és hogy a macskáink nem eledelek. igen, két macskánk is van, amit ajándékba kaptunk még a vizsgáim előtt. aztán estére az a kiscica, aki a padlásunkon tengődik már két hónapja keserves vernyogásba kezdett, mert napok óta éhes, már nem jár hozzá az anyukája. két napja cserkészem, és ma este elkaptam. és én ilyen cicát még csak a képeken láttam. hófehér, bár picit poros a bundája, van egy szürke folt a fején és heterokróm. ami annyit tesz, hogy az egyik szeme égszínkék, a másik meg szürkészöld. ma egyszerre kilenc gyerek anyja voltam, éhes vagyok és fel tudnék falni egy egész hűtőt. de nem baj... örülök az állatkáknak (:
Akanishi Jin, büszke vagyok rád. imádom, aki lettél, imádom, amit csinálsz. mindig eszembe jut a videó, ahol a puszta hangoddal beénekeltél egy egész csarnokot, az a szöveg, amiben piszkosul kinyilvánítod, hogy teszel az egészre. és most majdnem összepisiltam magam a boldogságtól mikor megtaláltam ezeket a dalokat. köszönöm.
meet the blogger