Tizenkilenc éves, akinek jellegzetessége a messy bun . Pápa, Budapest, Neverland. Zöld szemű, aranyhajú. Tősgyökeres bölcsészpalánta, de énekelni tud leginkább. Hangosan nevet, nagyon pici, ugyanakkor nagyon nagy. Narancsos sör, facirmik, macskamánia. Cicafiúk. Kókusz minden mennyiségben. Ismeretlen zenék, jázmin zöld tea, YANG. Én nem tudok kört, én csak napocskát tudok rajzolni.
Look like an alien posted at csütörtök, augusztus 11, 2011
Kezdhetem elölről azt, amit Miyavi koncert előtt, felfogatni végre anyával, hogy akkor is elmegyek, ha a feje tetejére áll. Még van egy hete feldolgozni az eseményeket, és ha nem sikerül, akkor kénytelen leszek megszökni.
Ma megkaptam a bizonyítványom. Komolyan büszke vagyok rá, hogy sikerült. Eddig úgy el sem hittem, de most ott pihen a polcomon az oklevéllel együtt és tök jó érzés, hogy én ilyesmire is képes vagyok. És voltunk vásárolni, kaptam egy csomó ruhát a szüleim nevében születésnapomra, bár még majd' három hét van addig. Eltévedtünk Győrben elég rendesen, haha, az vicces volt. Meg keresztanyum annyit tud röhögni... Mindenki szerint mi ketten nagyon hasonlítunk egymásra, és tényleg. Ő is olyan őrült volt és az is maradt, mint amilyen én vagyok. Meg megrendeltem az órámat hozzá egy plusz szíjjal, mivel ma sem találtam sehol. Már várom, mikor érkezik meg, pedig két perce adtam le a rendelést.
Az elmúlt hétvégéről pedig csupán pár szót: gyilkos volt. Soha nem fogom elfelejteni, egyetlen pillanatát sem, és köszönöm ennek a három idiótának, hogy a barátaim. Nélkülük tényleg csak fél ember lennék. Lehet, hogy sok mindenben más vagyok, mint az átlag, de a legjobb, hogy ők is azok. Mint vacsoránál, ahogy Dia mondta, mi mind különcök vagyunk és így egymásra találni... (:
meet the blogger