Tizenkilenc éves, akinek jellegzetessége a messy bun . Pápa, Budapest, Neverland. Zöld szemű, aranyhajú. Tősgyökeres bölcsészpalánta, de énekelni tud leginkább. Hangosan nevet, nagyon pici, ugyanakkor nagyon nagy. Narancsos sör, facirmik, macskamánia. Cicafiúk. Kókusz minden mennyiségben. Ismeretlen zenék, jázmin zöld tea, YANG. Én nem tudok kört, én csak napocskát tudok rajzolni.
On the sky high posted at kedd, szeptember 27, 2011
Úgy érzem, a legszerencsésebb ember vagyok a világon jelen pillanatban. Csak mosolygok, madarat lehetne velem fogatni, bömböltetem Zico bébi rapörvényét, és átadom magam ennek a felhőtlen érzésnek. Ezt üzenem a zeneiskolának, a kötöttségnek, jobb leszek, mint azt bárki képzelni merné. És a hatásos bevezető után a lényeg, keresve nem találtam volna jobb énektanárt. Örömömben még futni is elmentem, pedig legalább öt napja biztos nem voltam. Vége a letargiámnak, holnap vonatozok {imádok vonatozni!}, csütörtökön filozófia dolgozat, számíthatok felelésekre is, de pénteken röplabda és szombaton meg Győr! Jó lesz, csak mi négyen, vásárolunk, sétálunk és a legfőbb, hogy nevetünk (: Vigyázz, Világ, mert az őrült Zsófi visszatért!
meet the blogger