meet the blogger
with love ♡

Ha van valami, amitől irtózom a békákon kívül, az a vér. A filmekben végignézem, amikor szétlövik valakinek a testét, szemrebbenés nélkül, de amint kést szorítanak egy torokhoz, vagy a régi háborús filmekben lándzsával gyomorszájon döfnek valakit... Mindig igyekszem erősen szuggerálni valami teljesen mást, csak nem a képernyőt. Így vagyok a saját véremmel is. Vagy annak a gondolatával, hogy lecsapolják a véremet. Így enyhén sokkot kapva feküdtem fel ma a kórházi asztalra vakbélgyulladás gyanújával. Azt mondtam, inkább metszem meg a tenyerem és vegyenek abból vért, mint hogy az én bőrömbe tűt szúrjanak, vagy egyáltalán meglássak valami ilyesmit. A halálom, komolyan. Az infúzióval együtt. Emlékszem, egyszer bekísértem anyát a munkahelyére, és vizsgálgattam pár kémcsövet. De csak így távolról. Rohadtul tetszett, hogy mindegyiknek más színű kupakja van és benne valami erős vörös folyadék. A másodperc töredéke alatt felfogtam, hogy az idegen emberek vére és azt hittem, lefordulok a székről. Nem is az, hogy vér... Hanem hogy palackozzák, az isten szerelmére! Aigoo, hatalmas kő esett le a szívemről, amikor a szexi friss diplomás doktor bácsi azt mondta, még nem meri állítani, hogy biztosan a vakbelem miatt fáj a hasam ennyire, ezért még nem lesz szuri. Igazából folyamatosan töltöm le az új sorozat részeket, nem merek elaludni, hátha meghalok...

Először kedvem nem volt nekiállni új doramanak, mondván mikor lenne nekem időm ilyesmire? De komolyan, áldom Diána okos fejét, hogy rábeszélt a City Hunter - re. Az egyik legjobban megszerkesztett sorozat az ázsiai iparban, arra a vakbelemet teszem (muhaha). És Lee Minho komolyan veszi azt, amit csinál. Néztem róla forgatás szüneti képeket és még akkor is a forgatókönyvet olvasgatja a drága! És nem utolsó sorban ccsávókámnak olyan kisugárzása van, hogy eldobtam az agyam. Igaz, hogy az orra a fél arcát beteríti, meg szegényem olyan magas, mint egy kisebb villanyoszlop, de azért nem lenne rossz, ha itt feküdne mellettem.


Mr. Lee - vel kívánok kitartást mindenkinek az utolsó hétre. 3... 2...