Tizenkilenc éves, akinek jellegzetessége a messy bun . Pápa, Budapest, Neverland. Zöld szemű, aranyhajú. Tősgyökeres bölcsészpalánta, de énekelni tud leginkább. Hangosan nevet, nagyon pici, ugyanakkor nagyon nagy. Narancsos sör, facirmik, macskamánia. Cicafiúk. Kókusz minden mennyiségben. Ismeretlen zenék, jázmin zöld tea, YANG. Én nem tudok kört, én csak napocskát tudok rajzolni.
hajnalhasadás posted at szombat, november 26, 2011
Hova küzdötte fel magát ez a japán fiú, aki a kalapjával meg a mezítelen hangjával meghódította azt az arénát mikrofon nélkül? Megint bizonyítottál Jin. Köszönöm.
Sokáig úgy gondoltam, az Alkonyat filmek szarok. A könyvhöz, azok oldalainak világához képest még a legjobb pillanatok is gyengék voltak a filmvásznon. Egy idő után viszont sikerült elválasztanom a kettőt, külön alkotásként tekinteni a sorozatokra, ennek ellenére ma vegyes érzelmekkel ültem be a Hajnalhasadásra. Viszont egyértelmű elégedettség töltött el végeztével. Annyira jól átjöttek az érzelmek, elhittem, hogy Bella meghalt, és kirázott a hideg, ahogy felengedték az effekteket a testéről, amint a műtőasztalon feküdt. Ahogy az arcába szín költözött, a teste tartást nyert, ahogy felpattantak a karmazsinvörös szemek. Farkasos lány lévén a Boo Boo Stewart által alakított Seth karaktere pedig különösen a szívembe férkőzött. És amikor fagyi evés közben sírni akarok majd egyszer hatalmas depressziómban, csak előveszem az egyik filmet és azon fogok sóvárogni, hogy Taylor Lautner nem fekszik mellettem a sixpack hasával, haha. BREAKING DAWN.
meet the blogger
