meet the blogger
with love ♡

Köszönöm, hogy megtisztelsz a figyelmeddel. Mindig is úgy tartottam, azok az emberek, akik utálnak minket, ők fordítják a legnagyobb figyelmet ránk. Ha nem így lenne, nem néznél árgus tekintettel, mikor hibázok, mikor lehetsz valamiben jobb nálam. De kettőnk között óriási erkölcsi különbség van, amit te évek óta nem vagy képes felismerni. Ezért én nem utállak, inkább sajnálatot és szánalmat érzek idebent.

Szeretek savanyú, bolti lecsóalapot feljavítani és azt enni ebédre. Szeretek tesin nindzsa lenni és elfáradni a sok nevetésben és ugrálásban. Szeretek a törpesapkámban lenni és nézni a hóesést és bekapni a hópelyheket. Szeretek "I just don't care." életérzéssel leülni tanulni, és utána vigyorogni, hogy túl vagyok rajta. Szeretek este bezuhanni az ágyba és sportcsatornát nézni, hogy könnyen elaludjak. Aztán szeretek belejönni a szurkolásba és még éjfélkor sem aludni. Gyűlölök reggel az ébresztőre kelni, mindig arra gondolok, hogy ha oposszum lennék, akkor most tettethetnék hullát. Gyűlölök a szemembe világítani a telefonommal, nehogy visszaaludjak. Szeretek reggel a tükörbe nézni, mert megnyugtató, hogy van, ami nem változik. Kócos a hajam. Szeretek beülni éjszaka képeket nézegetni, és csak görgetni lefelé, mert mindig azt hiszed, a következő lehet a legjobb. Szeretek dupla magyaron ránézni Stellára és megnyugodni, már tényleg közel a vég. Szeretem, amikor önálló matematikai függvényt gyártok a nevemből és azon röhögünk. Szeretem, amikor Stella megkérdezi, anya milyen gyógyszert adott, amitől ennyire beállt az agyam hétfő reggel. A válasz, csak hétfő reggel van. Szeretem, amikor a színházban filharmónia közben hozzáérek az előttem ülő hajához, az meg vadul elkezdi vakarni a fejét. Ilyenkor sajnálom, hogy a jókedv miért nem könnyezésben nyilvánul meg, annak legalább nincs hangja. Szeretem, amikor a tudat, hogy hétfőn nincs tanítás hirtelen mintha megrövidítené a hetet. When life gives you a hundred reasons to cry, show life that you have a thousand reasons to smile.