meet the blogger
with love ♡

Holnap reggel, amikor felébredek az első dolgom lesz megnézni, ráncos - e az arcom, vagy hogy az intelligencia és felelősségérzetem drasztikusan megemelkedett - e a mágikus tizennyolcas betöltésével. Bár a választ már most tudom, azért a rituálé kihagyhatatlan. Furcsa, hogy már tizennyolc évet éltem, de az előző tizenhét év alatt nem sikerült annyi mindent az asztalra tennem, mint az elmúlt évben. És igen, úgy érzem, az idő egyre gyorsabban telik, szinte még érzem a szívem vad verdesését, amikor behívtak a szóbeli érettségire, még érzem ahogy a napfény elégette a bőröm vagy amikor hasfájásig tömtük a cseresznyét. Szinte csak egyetlenegyet pislantottam és vége lett. Volt veszettség elleni oltássorozat, gyümölcsleves a Balatonon, óriás csúszdázás az apukámmal és a testvéremmel, hajnali virrasztások és ömlengések a szexistenekről, nevetés az anyukámmal, röhögős fellépések és elrontott vokálok, vagy épp repeta a nagyszüleimnél. Emlékszem, amikor az érettségi estéjén elmentünk egyet közösen kajálni és hajnalig beszélgettünk a kunyerált lakáson. Mit mondjak? Öregszem! Ezt az utolsó évet zseniálisra tervezem és ami megvalósul majd belőle... Az lesz az igazán zseniális!