meet the blogger
with love ♡

Praha... csodálatos volt. Gyönyörű az ősz és gyönyörűek az emberek. Engem sokkal inkább az a sokféleség érdekelt, ami körülvett. Teljesen elvarázsolt az az energia, ami ott lebegett, amelyet mélyen a tüdőmbe szívtam és ami miatt csak mosolyogni voltam képes. Egyik arcról a másikra siklott a tekintetem, volt, aki integetett nekem, volt, akinek én integettem és mindez mint valami erős drog szivárgott be a bőrömön. Szerettem volna örökre ott maradni és beszélni mindenkivel, ráhunyorítani még egyszer a szeksi ázsiai fiúcskára, üzletekről üzletekre járni és kacagni, fotózni és turistaként viselkedni, gangnamolni a szuvenírek kellős közepén és megnevettetni másokat. Madness.

Hosszú szünet után befejeztem a Shut Up Flower Boy Band - et. Nagyon hiányzik, mert arról szólt, amiről az én életem. A zenéről, a barátságról, a semmilyen szerelemről és a nem létező családról. Minden egyes pillanata fontos volt és tökéletes a maga egyszerű módján.

Szeretnék egy napot, amikor csak én vagyok egyedül idehaza. Kellemes melegben a párnáim és a takaróim között, egy nagy bögre meleg tea társaságában csak sorozatot nézni. A párologtatómból dőlne a tömény fahéj illat, én pedig semmi mást nem csinálnék, mint hogy csorgatnám a nyálam a sok szexistenre, nem gondolnék semmire, pihent lennék és ez elég lenne, hogy aztán egy egész hideg őszi éjszakát valahol ki tudja hol tölthessek a bicsekkel, ki tudja, milyen állapotban, de az úgy pont jó lenne. Umm, de még milyen jó.