meet the blogger
with love ♡

Történelem, kávé, mosolygás, reménykedés, történelem, angol, kávé, drámák, mindent feladás, meghallgatás, éneklés, elégedetlenség, depresszió, írás, Kibum, könyvek, angol, Jane Austen. Történelem. Kávé. Zene. Ezek a vegyes érzelmek, amelyekkel minden nap találkozom terítenek padlóra. Reggel a teljes szürkeség ébreszt, hogy aztán még gonoszabbnak gondoljam az egész világot. Hogy a délelőtt erőt öntsön belém, hogy aztán egy apró, pici hibától mindent kilátástalannak higgyek. Viszont eljön a délután, amikor hitchhiking baby, három cukor, félig kávé, félig tej, grimaszol a bögrém és én a hatalmas pólómban és macskanadrágomban beszélek a növényeimhez az ablakban, hogy szépen nőjenek. Megöntözöm a még csak fűmagokkal teli homokgombócot, és várom, amikor divatos frizurát vághatok a fűfejemnek. Furcsa, hogy az utóbbi időben ekkora élményt látok pár kaktuszban és egy szerencsebambuszban. Igazából ezek az apró dolgok lökdösnek előre: egy inspiráló film, egy finom dal, egy magazin és a péntek esti alvás. A teljes tudatlanságba zuhanás, az érzés, hogy másnap reggel zenét hallgathatok, amíg rendet rakok a szobámban. Az egyetlen dolog, ami hiányzik a napsütés. Hogy lehunyt szemmel az ég felé fordulhassak és azt mondhassam: élek.
Azt hiszem, az elmúlt időben vagy húsz piszkozatot írtam. Mindig igyekeztem kifejezni önmagam, elmondani a terveim, de nem sikerült. Egy nagyon... hullámos vonalat látok magam előtt, amikor visszaemlékezem a karácsonyra, a hozzá intézett felesleges kiruccanásaimra, a hisztirohamaimra és az anyával sírva átbeszélgetett éjszakákra. De mindennek vége és ilyenkor elönt a boldogság, hogy most milyen jó és könnyű. Hogy akkor mennyire rossz volt. Mennyire rossz volt annak a csírájával a fejemben, hogy csúnya vagyok és nem elég, hogy nincs jövőm, nincs semmim. És a legrosszabb az volt, hogy mindez annak ártott, amit a legjobban szeretek. A hangomnak. És nagyon haragudtam magamra, amiért a rossz Zsófi képes volt felülkerekedni rajtam, pedig mennyit küzdöttem, hogy a kibírhatatlan és ártó szokásaim legyűrjem. Még akkor is, ha ez kívülről nem látszott én gyötrelmes harcot vívtam magamban minden egyes nap. És idő kellett. Csak időre volt szükségem.
Az érettségire talán soha nem fogok készen állni és mindig hétfőn felkelni a legnehezebb. FIGHTING. A hatalmas, csokoládé illatú habos fürdők lélektisztítóak és valaki rakodjon össze a ruhásszekrényemben. I knew you were trouble when you walked in, harcos vagyok és megszereztem a második középfokú nyelvvizsgámat is. Az egyik legjobb szó a világon a nundzsaku. És Tao olyat hord a táskájában. A fekete szappan büdös, Bogit szeretem, és beletalálok a kukába félig megrágott almával a hátsó padsorból. Életem legnagyobb megalázkodása volt visszamenni törifakultációra. Belátni, hogy basszus, nem nekem volt igazam. És most teperek. Pszichológus vagy szabadbölcsész szeretnék lenni. Abban az esetben, ha a hangszálaim maguktól elszakadnak, szétlövi a gégém egy puskagolyó vagy hasonló brutális dolgok. Nem, igazából szeretnék egy csomó mindent megtanulni. És azért, hogy egyszer bölcsészkaron lógassam a lábam a fél karom levágnám. Baekhyun hosszú ujjai gyönyörűek. Hiányozni fog Jisoo és Joana - val több időt szerettem volna eltölteni. A magos kenyér a legfinomabb és hetente legalább háromszor eszem kefirt. Imádom a kefirt. Imádom a nőim a hátsó régióban. Imádom a nevetésünk. Imádom.