meet the blogger
with love ♡

Említettem már, hogy gyűlölöm a szelet? Imádom az őszi, locsogó, hideg esőt és azt, amely tavasszal sziporkázva hullik, hogy azután érezhessük a természet minden aromáját. És azt is szeretem, amikor nyáron a semmiből sűrű kékesszürke felhőtenger özönlik az égre, dörög és villámlik, hatalmas cseppekben, amelyektől gőzölög az aszfalt és egészen porzik a föld. A havat is szeretem - rövid távon. És a napsütést. De amikor tombol a szél, üvölt, akkor csak dühös leszek és sikítani szeretnék, főleg hajnali háromnegyed hétkor, amikor letépi a sapkát a fejemről, a hó az arcomba vág és én csak aludni szeretnék egészen addig, amíg a hőmérő mutatója egy kicsivel is a tízes fölé emelkedik.
Egyébként nagyon nehezen viselem az időváltozást. Eleinte nem tudtam, mi ez. A hirtelen fejfájásaim és az alacsony vérnyomás, a migrén. Azt hittem beteg vagyok. Sokszor úgy éreztem elkezd vérezni az orrom annyira lüktet az agyam a homlokomban és volt, hogy megnéztem, csöpög - e már a piros tócsa az állam alatt. Még soha nem vérzett az orrom, de valahogy ilyennek képzelem - dübörgőnek. Aztán ehhez hozzátársult a hiszti és a nyomottság, az, hogy csak ennék és aludnék. És az utóbbi időben ízületi fájdalom, van, hogy a könyököm, máskor a csuklóim, de a legrosszabb az, amikor a lábam. Ma második napja, hogy alig tudok a jobb térdemre nehezedni. Fájdalmas.
Valahogy megszoktam, hogy míg egy programomra várok, addig közbeszúrok egy másikat. Hol egy szoláriumot, hol egy csöndes olvasást a suli folyosóján, beugrom valahova ebédelni, vagy csak sétálok egyet. De hiába próbálom felépíteni az időbeosztásomat, valahol mindig elcsúszok és kiesem a ritmusból. Vissza fogok rázódni. Esküszöm, csak hadd pihenjem ki magam végre. Tulajdonképpen semmit nem csinálok, mégis elfáradok, legalább annyira, mintha végigtanulnám a napot, mellette különórákra és edzésekre is járnék. Pedig nem. Semmit nem csinálok.
Végeztem a Pretty Little Liars harmadik évadával is. És nem bírok várni június elejéig, főleg azért nem, mert a negyedik évad pont az érettségi kellős közepén kezdődik majd. Szerintem Ali Red Coat. Ki nem állhatom Alissont. Idegesítő. Ellenben Spencert. És kezdetben nagy Ezria fanatikus voltam, de mára elveszítette a varázsát, kihűlt, csakúgy, mint a sorozatban. Aria összejöhetne Wesley - vel, aztán meg visszacsábíthatná Ezra - t. Fincsi lenne.
Kellemes szünetet mindenkinek, én holnap egy adag kínai kajával kezdem, amit megelőz másfél óra töri fuckultáció és ha minden jól megy, akkor hat perc a neoncsövek között, hogy becserkésszem a napfényt a mindennapjaimba. Szóval közösen várjunk a kora nyárra, amikor is visszatérhetek Rosewoodba, ahol minden titok mögött egy másik titok vagy hazugság rejtőzik. Ez a kép pedig zseniális.