meet the blogger
with love ♡

Írnom kell. Nem azért, mert muszáj, hanem mert szükségem van rá. Esténként rengeteget forgolódok és mindig azon kapom magam, hogy valami történetfélét alakítgatok a fejemben, és annyira izgalomba jövök, hogy legszívesebben azonnal felpötyögném egy szöveges dokumentumba az ötleteim, hogy meglegyenek. Minden megihlet. Egy érzés, egy kép, egy szövegrészlet. Az emberek, a barátaim és az ő érzéseik, az én érzéseim. Szóval átcsaptam írónőbe. Ahelyett, hogy behoznám a lemaradásom a tantárgyakból órákat és fél napokat töltök a szövegszerkesztő előtt és írok, írok, írok. A hétvégén rend volt a szobámban. És nem, ez nem azt jelenti, hogy elkapott a mániákus rendszerteremtési kényszerem. Amikor alkotok (vagy eszem) mindegy, mi zajlik körülöttem - csak egy dologra koncentrálok. És mivel én a hosszú hétvégém több, mint hetven százalékát az asztalom mellett görnyedve töltöttem, ezért nem volt esélyem rendetlenséget csinálni. Voálá. Egyetlen dolog idegesített, hogy amikor belelendültem mindig bejött valaki és elkezdett az időjárásról, a tévéműsorról vagy épp pogácsareceptről beszélni hozzám - szóval nagyjából kilencszer kaptam agyvérzést közben. A fejfájásig gépeltem, egyszer - kétszer az orromhoz kaptam mert azt hittem el fog eredni az orrom vére, annyira lüktetett a homlokom. De megérte. Kiírhatok magamból minden furcsaságot. Élvezek írni. Korábban évente párszor fogtam bele, most azonban amint végzek eggyel kis szünet után el kell kezdenem egy következőt - és nem érzek minőségi romlást, egyenlőre.
Holnaptól én is eljárok edzeni a lányokkal. Épp ideje volt, hogy valami mozgásfélébe ismételten belefogjak, mert ezáltal valamiféle rendszer teremtődhet a mindennapjaimban, amire pedig szükségem lesz az elkövetkezendő hónapokban. Elkezdtem félni vagy tartani valamelyest az érettségitől. Úgy érzem nem tudok semmit, és basszus, nem csak érzem, tudom. Tényleg így van. De nem akarok pánikolni, készülök a dolgozatokra, időt fordítok a történelemre. Egy hét lazsálás után megint kemény munka kezdődik. Nem viccelek.
Így hát az átmeneti jégkorszaki időjárás után remélem most már kinyílhatnak a virágok és jó idő lesz, mert én szeretnék tornacipőt húzni és belemosolyogni a napfénybe.