meet the blogger
with love ♡

Ez a bejegyzés tipikusan a "nem tudom, hogy álljak neki" kategóriába tartozik, ezért csináltam egy bögre finom kávét, ami mellett át tudom gondolni, mit szeretnék írni.

Csodával határos módon az utolsó pillanatban mégiscsak lett munkám a nyárra, amelynek kifejezetten örültem. Ráadásul irodai feladatokat kell csinálnom - és abból sincs sok. Úgy fogalmazva busásan megfizetik azt, hogy nagyjából napi négy illetve nyolc órában ülök a kis székemen, nézelődök, olvasgatok, eljárok az oviba, leadom a napi faxot az ebédelőkről és néha rám bíznak határozatokat, meg tértivevényeket. Az emberek jönnek - mennek, mindig van némi érdekesség, nem kifejezetten unalmas munka és nem monoton, mondhatni jól érzem magam. Felöltözöm titkárnősen, - mert ugyebár mindennek meg kell adni a módját -, felkontyolom a hajam, vagy hátratűzöm kendővel, szoknya és csinos felső és közben már az újságírásról ábrándozom, milyen lesz szeptembertől valami olyasmit tanulni, ami valójában érdekel.

 Ismét nekiálltam az egészséges életmód ala' Zsófia Zsóka projektnek, vagyis minimális mennyiséget eszem, sokat mozgok és lefoglalom az agyam hasznos dolgokkal, mint listák készítése, a dolgaim rendszerezése és félbehagyott sorozatok megnézése. Ehhez hozzátartozik a tökéletes és gyönyörű lányokkal teli koreai lánybandák ostorozása, mindig úgy kezdem a napi mozgást, hogy megnézek egy videoklipet és rohadtul ösztönző. És mint mindig, ehhez hozzátartozik a tervezgetés. Legutóbb befogtam egy kis jegyzetfüzetet, amibe azokat a dolgokat írom fel, amiket szeretnék majd beszerezni a fizetésemből szeptemberben. Ilyenek, mint szürke kardigán - nagyon szeretnék egy szürke kardigánt! - és nagy, barna, sohanemtalálszmegbennesemmit táska. Elképzeléseim szerint a legkülönfélébb dolgokkal fogom telefirkantani a füzetet.

Ráadásul már bele is fogtam a vásárlásba, vagyis még a ballagási pénzem több, mint fele megvan és mivel a napokban megint csak rossz kedvem volt, - vagyis nem kifejezetten rossz, inkább dühös a történtek miatt, nem lényeges -, hogy csillapítsam gyilkossági szándékaimat vettem magamnak leopárdmintás fejkendőt, amitől egyszerűen árad belőlem a swag, magenta színű rúzst és végre sikerült szert tennem egy igazi ajak filcre, vagy ha jobban tetszik lip pencilre, hasonló árnyalatban. Irtó büszke voltam a zsákmányaimra és egy kis időre, de elterelték a figyelmem azokról a dolgokról, amik bosszantanak és arról, hogy nem tudok semmit KRESZ -ből.

A versenyen továbbjutottam a döntőbe, ami a korábbi ikszfaktoros és ballagási kudarcaim után egy kis önbizalmat öntött belém, ugyanakkor a mezőny annyira gyengécske volt, hogy nem volt nehéz bekerülni. Ellenben augusztusra magyar dallal kell készülni és jelentem kis hazánkban jelenleg nem létezik olyan versenyképes dal a könnyűzenében, amivel nagy fölénnyel lehetne nyerni. Ezért halvány lila gőzöm nincs, mit fogok énekelni, de jelenleg nem is ez a legnagyobb problémám - sokkal inkább az elődöntővel kapcsolatban kibontakozó minidráma velem a középpontban. A legviccesebb, hogy én tökre nem szeretnék ebben részt venni és egyáltalán nem is érdekel már - ha a mai órámon hasonlóan nevetséges helyzetbe akarnak hozni illetve megint olyan igazságtalan támadások céltáblája leszek, mint már számtalanszor megtörtént fogom magam és felnőttesen le - illetve kilépek mindenhonnan. Not kidding.

De, hogy boldogan és pozitívan zárhassam a kis beszámolómat: vasárnap valószínűleg meglátogatjuk barátnéimmel a hőn szeretett és vágyott Almádi strandot és Napfény íze büfét, röpke két hét múlva pedig egyenesen kizárom magam mindenből - semmi munka, semmiféle szarságok, csak mi négyen a családommal, a meleg körülleng, a Balaton illatára fogok ébredni és mindenki más bekaphatja.