meet the blogger
with love ♡

Utálom az egyetemet, utálom a beadandókat, nincsenek sikerélményeim, SEMMIT, ismétlem semmit nem tanultam még ebben a félévben, nincsenek céljaim a média és kommunikációval, utálom a kolit, fáj a hasam, utálom az embereket, minden nap sportolni szeretnék, minden nap látni szeretném a barátaim, minden nap szeretnék nevetni, saját szobát akarok, vissza akarom kapni az életem, újból énekelni akarok, megmutatni, hogy hozzám nem méltó holmi bölcsészkar, be akarok mutatni mindenkinek, mindkét kezemmel és azt kiabálni, hogy "Mind megbaszhatjátok!", elegem van a nyomorék interjúalanyokból, akik nem válaszolnak az e - mailjeimre, elegem van a fiúkból, mindenki csalódást okoz, csak a csókolózásra tudok gondolni néhány napja, idegesít, hogy az egyik ablak kilincse ferdén áll, fáj a hátam, fáj a derekam, csúnya az arcbőröm, utálok egyedül boldogulni, tulajdonképpen nem is vagyok képes egyedül boldogulni, szeretnék csak most azonnal hazamenni a szobámba és sírni, amíg vannak könnyeim, aztán teleenni magam pizzával és sört inni, visszaülni abba az utolsó padsorba és annak a Zsófinak lenni, akit mindenki ismert és mindenki szeretett és akire mindenki felnézett egy kicsit, az a Zsófi akarok lenni, aki vagyok, nem az, akit minden áldott nap meg kell játszanom, azt akarom, hogy megosztó személyiség legyek megint, ne csak egy a sok közül, olvasni akarok és széttépni az összes kötelezőt, összetörni a koli szobát, felgyújtani az összes politikust ebben az országban, nem akarok többé álmatlanságtól szenvedni, boldog akarok lenni megint, megint röplabdázni akarok, már családot akarok, nem akarom ezt az öt évet az egyetemen, nem is akarok újságíró lenni, az egyetem szar, szar, szar, szar, szar, szép akarok lenni, és elismert, azt akarom, hogy mindenki hallja, hogy tudok énekelni, hogy tudok hajlítani, azt akarom, hogy a tehetségemet lássák és ne azt a lányt, aki kedd reggel beül esztétikára és utálja az egészet, csak azt akarom, hogy ez az egész szar megszűnjön, mind megszűnjetek és egy nagy végtelen szivárvány lehessek, akinek nincs semmi dolga, nem kell gondolkoznia és megfelelnie, nem kell a lelkiismeret furdalásával együtt élnie, hogy egy hálátlan kis kurva, akarok egy macskát, akarok valakit, aki szeret és aki letépi rólam a ruhákat minden este, akarok zenét és művészetet, színeket és nem akartam ezt a bejegyzést megírni, de így sikerült.